MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Kovács Eleonóra: A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetekben őrzött levéltári anyagai és az evangélikus gyűjteményügy néhány aktuális kérdése. Levéltári Közlemények, 82. (2011) 2. 171-186.
Közlemények valamennyi gyűjteménytípusra vonatkozóan közli az alapismereteket, vagyis a legfontosabb alapelvekre hívja fel a figyelmet, de kiemeli, hogy a helyi gyűjteményekért az egyházközségek a felelősek, s ez igen lényeges. Megadja a bővebb tájékoztatást adó szakirodalom, valamint a szakmai tanácsért felkereshető személyek és hivatalok adatait is. Az Útmutató szerzői az egyes szakágak vezetői, levéltáros, könyvtáros, muzeológus, művészettörténész szakemberek. A kiadvány többhelyütt is hivatkozik a Gyűjteményi szabályrendeletre (4/2008.), amelyet a MEE Országos Presbitériuma a 2005. évi V. törvény 61/A (5) bekezdésének felhatalmazása alapján alkotott az egyházi gyűjtemények működéséről, s amelyben külön fejezet szól az egyházi szervezetek (egyházközségek) gyűjteményeiről. A szabályrendelet részletesen rögzíti az iratok őrzésének felelősségére, a megfelelő állományvédelemre, az irattári és levéltári anyagok megkülönböztetésére, nyilvántartására vonatkozó kötelezettségeket. A levéltári anyagok kezeléséhez a jogszabályi hátteret egyházi részről tehát e rendelet adja. Állami részről a levéltári törvény (1995. évi LXVI.) az irányadó, s a levéltári anyaggal kapcsolatos szakmai követelményeket a 10/2002. NKÖM rendelet tartalmazza. A gyűjteményi rendelet szabályozza az egyházmegyei gyűjteményi megbízottak feladatait is, akik a rájuk bízott egyházmegye gyűjteményi anyagainak nyilvántartásáért, azok változásának dokumentálásáért felelős választott — lehetőség szerint szakképzett — tisztségviselők. Szakmai felügyeletüket az országos könyvtári, múzeumi, levéltári ágazatvezetők látják el, a levéltári anyag esetében az EOL igazgatója. E munkatársaknak nagy szerepük van az egyházmegyén belüli pályázati munkákban, s mindenféle gyűjteményi feladatra való ösztönzésben, tanácsadásban, valamint a konkrét munkák szakmai vezetésében. A pályázati lehetőségek segítségével lehetővé tett iratrendezéseket is csak szakember irányításával, s lehetőleg személyes közreműködésével végezhetik az egyházközségek; e feladatok szakfelügyeletét is az EOL látja el. A rendezés munkája is gyakran a gyűjteményi megbízott munkatársaktól, s a helyi vállalkozó szellemű, történeti érdeklődésű segítőktől függ elsősorban. Bármifajta változás, rendezés, gyarapodás, vagy akár káresemény történik arról az egyházmegyei gyűjteményi megbízottat és az EOL-t mindig értesíteni kell. A gyűjteményi szabályrendelet értelmében lelkészváltáskor az egyházközségi gyűjteményt átadás-átvételi jegyzőkönyv készítése és ellenőrzés mellett kell az utódnak átvennie. Külön odafigyelést igényelnek még ma is a lappangó anyagok, s a gyülekezeteknél kint lévő esperesi iratok, amelyek általában annál az egyházközségnél maradtak, ahol az éppen hivatalban lévő esperes paróchus lelkész volt. Az egyházközségeknél kint őrzött anyagok helyzetéről, az esetleges kutatásokról, a rendezések szintjéről, a digitalizálásról, vagy a jelenben keletkező iratok sorsáról egyházmegyénként, sőt egyházközségenként lenne értelme áttekintést adni. Jómagam a Fejér-Komáromi Egyházmegye helyzetét ismerem, ahol évente gyülekezetenként haladva — 2010-ben 2 helyen, 2011-ben 3 egyházközségben — zajlott, illetve zajlik most is a levéltári anyagok rendezése. Az ebben 180
