MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Verő Gábor: Az Új Magyar Központi Levéltár működésének másfél évtizede. • 1986. [LSZ 1986/4. 19-29. p.]

a műszaki dokumentumok, és a tanácsi nyilvántartások (körében s elkészítette a tanácsi szakigazgatás 1950—1970 közötti változásait tükröző jogszabálygyűjteményt. Rendszeres továbbképzést tartott a levéltári kezelők számára, irattáros tanfolyama-tokát szervezett, s több munkát adott közre a levéltári információszolgáltatás keretében. Jelentősnek ítélhető haladást sikerült elérni a számítástechnikai adathordozók archiválásának előkészítésében. 1981-ben ismert számítástechnikai szakemberekből munkacsoportot hoztunk létre, amely 1983-ra több tanulmányban foglalta össze a számítástechnikai adathordozók archiválására vonatkozó elméleti, módszertani, szervezési, képzési stb. következtetéseit és javaslatait. Ezekre építve hoztuk létre (öt fővel) a „számítástechnikai adathordozók osztályát". 1984-ben megkezdődött az önálló számítástechnikai központokkal, majd az adattulajdonosokkal való kapcsolatfelvétel s az archiválás gyakorlati kérdéseinek a kidolgozása. A levéltár működése több lényeges tevékenységi területen befolyásolhatja a jelenkorral foglalkozó történeti kutatást és a más társadalomtudományi területeken folyó tudományos munkát. Ezért nélkülözhetetlennek tekintettük, hogy munkánkat egy konzultatív társadalmi szerv, az UMKL tudományos tanácsának létrehozásával segítsük. A tanács tagjai azokat az intézményeket képviselik, amelyek legközvetlenebbül érdekeltek a levéltár gyűjteménye tudományos hasznosításában, de jelen vannak a szakma képviselői, és a művelődési tárca más intézményeinek a munkatársai is. A tárgyalt időszakban a főfoglalkozású dolgozók létszáma az 1980. december 31-i 48 főről 1985 végéig 71 főre emelkedett. Az új álláshelyeket elsődlegesen az újonnan létrehozott szervezeti egységek működtetésére vettük igénybe (módszertani osztály, vállalati osztály, számítástechnikai adathordozók osztálya, rep- ' rográfiai csoport). Munkánk során — ezt sem kívánjuk elhallgatni — támadtak komoly feszültségek, ellentmondások is. Jelentősen elmaradtunk például a repertóriumok készítésében. (Eddig csak egyet, az iparügyi minisztériumét jelentettük meg.) Az elmaradást a gyakori személyi változásokból eredő szakmai bizonytalanság és tapasztalatlanság, a gyűjtőterületi, az anyaggyarapítási, az iratmentési teendők előtérbe kerülése, munkaterven kívüli feladatok (pl.: a tervezésistatisztikai segédlet elkészítése) okozták. Ezekkel a körülményekkel indokolható a csekély mértékű iratselejtezés is. Sajnos kevés eredményt hozó kísérletnél nem jutottunk tovább a személyi fondók gyűjtése terén sem. Függetlenített népművelő hiányában a közművelődési és a propagandamunka terén szerényebb célokat tűzhettünk ki. Levéltárunk folyosóin állandó jellegű iratbemutató kiállításokat készítettünk. Történelemtanárokból álló csoportot és iskolai osztályokat fogadtunk levéltárismertető programmal. A 100 főnél nagyobb létszámmal dolgozó üzemek államosításának 35. évfordulójára meghirdetett országos középiskolai pályázaton részt vevők számára kutatási lehetőséget biztosítottunk és dokumentummásolatot bocsátottunk rendelkezésükre. A rádióban és a televízióban több a levéltárról, illetve az itt őrzött anyagról szóló műsorral szerepeltünk. A legjelentősebb a tv „Gondolkodó" sorozatában sugárzott műsor volt, amely a levéltárat a helyszínen készített adással mutatta be. Az elmúlt öt év ismertetését lezárva mindenesetre megállapítható, hogy a levéltár elhelyezésének megoldatlanságából, a szakszemélyi állomány fluktuálásából, az újonnan levéltárunkba került dolgozók szakmai gyakorlatlanságából adódott gondok ellenére, az intézmény az új ötéves tervet káderállományábah, gyűjteményanyagában és szervezettségében megerősödve, techni-26