MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Verő Gábor: Az Új Magyar Központi Levéltár működésének másfél évtizede. • 1986. [LSZ 1986/4. 19-29. p.]

adminisztrátor jelentkezett a levéltárban szervezett irattáros tanfolyamokra, miközben az egyes főhatóságok (Egészségügyi, ül. Kohó- és Gépipari Minisz­térium) önállóan is szerveztek tanfolyamokat, sőt a KGM ezekhez jegyzetet is készíttetett. 1973. és 1976. között az intézmény 10 tanfolyamot tartott 30—35 hallgatóval, akik záróvizsgát tettek és a tanfolyam eredményes elvégzését ta­núsító bizonyítványt is kaptak. A levéltár az igazgatási feladatok ellátása mellett ebben az időszakban dol­gozta ki tudományos munkájának hosszabb távú koncepcióját. Ennek kere­tében készült el az 1945—1949. közötti időszakra vonatkozó, az országos állam­hatalmi, államigazgatási szervek dokumentumait közreadó sorozat terve. En­nek azóta megjelent kötetei igazolják, hogy ez a program — megvalósulása esetén — jelentékeny segítséget nyújt a felszabadulást követő időszak kutatói­nak, elsősorban a szocialista korszak történetírásának. 1975-ben, felszabadu-Gyula és Pető Iván összeállításában a szénbányászat 1945—1949 közötti törté­lásunk 30. évfordulójára látott napvilágot a sorozat első köteteként Erdmann netét átfogó forráskiadvány, amelyben a forradalmi változások leglényege­sebb idevonatkozó dokumentumait adták közre. Az Űj Magyar Központi Levéltár első öt évét (a IV. ötéves terv időszakát) értékelve megállapítható, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása ellenére máig ható eredményeket mutatott fel: ebben az időben alakult ki az az alig 15 főből álló szakmai kollektíva, amelynek többsége hosszú esztendőkön ke­resztül, közülük jó néhányan ma is, mind gazdagabb tapasztalatok birtokában végzi munkáját és adja át tudását az utána következő levéltáros nemzedékek­nek. Az új levéltári tvr. koncepciója alapján megszervezett gyűjtőterületi mun­kának ebben az időszakban teremtették meg az elvi, niódszertanli, szervezeti alapjait. Jelentős szakmai eredménnyel láttak hozzá a belső nyilvántartás, a raktári rend, a levéltári jelzetrendszer kialakításához és olyan tudományos programot dolgoztak ki, amely módosításokkal ugyan, de ma is használható. Az új, V. ötéves tervperiódus előkészítése során a levéltár vezetői alapvető célként jelölték meg az épületgondok megoldását (most már a Szentháromság téri épülettel számolva), a raktárkapacitás megkétszerezését, új munkaszobák kialakítását, s a levéltár technikai eszközeinek, elsősorban a reprográfiai mű­helynek a kifejlesztését. Nagy igénnyel készült a szakmai terv is, amely az iratképző szervek ha­tékony ellenőrzését, a szerveknél levő mintegy 5000 fm irat átvételét, a nyil­vántartás korszerűsítését, a levéltár által átvett teljes iratállomány középszintű rendezését és a kutatók tájékoztatását szolgáló alapvető dokumentumok elké­szítését, illetve részben kiadását tartalmazta. 1976-ban változott a levéltár szervezete is. A levéltár vezetői úgy ítélték meg, hogy a fenti feladatok hatékony megoldását segíti, ha az egyes szerve­zeti egységek a hatáskörükbe utalt fondképzőkkel a levéltári munka teljes fo­lyamatában (a gyűjtőterület felügyelete, iratátvétel, belső levéltári munka, ku­tató- és ügyfélszolgálat) foglalkoznak. Megszűnt tehát a külön „gyűjtőköri szer­vek osztálya" és a „levéltári anyagot kezelő osztály", s helyettük három szak­mai osztályt létesítettek, amelyek között a levéltár illetékességi körébe tar­tozó szerveket, illetve a bent levő iratanyagot a fondképzőknek az államszer­vezetben elfoglalt funkciója, illetve a szervek típusa szerint osztották fel. (A szervezeti egységek közötti munkamegosztás mindmáig ugyanezen élv alap­ján történik.) 1977-ben a levéltár iratanyagának nyilvántartására, kutatószol­gálatának ellátására, a fénymásoló műhely működtetésére, egyéb szervezési ügyeinek bonyolítására „nyilvántartási és szervezési csoport" alakult. < 23

Next

/
Thumbnails
Contents