MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK
Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]
hiánya, illetőleg a beszerzés nehézségei miatt restauráló tevékenységünk kényszerű szüneteltetése fenyegetett. így a modernizálást illetően a restaurálás során alkalmazott technológiai vizsgálatok körének és témáinak bővítésével igyekeztünk olyan mértékben előbbre lépni, amennyiben ezt szűkös anyagi és szellemi kapacitásunk lehetővé tette. A cél 'mindenkor az volt, hogy új módszerek bevezetésével fokozzuk a restaurálás hatékonyságát, illetőleg tartósságát. Kísérleteink, amelyeknek egy része természetesen negatív eredménnyel zárult, másik hányada viszont eredményesnek, produktuma bevezethetőnek bizonyult, széles skálán mozogtak. Részletes ismertetésük külön összegezést igényel, ezért csak jelzésszerűen utalok közülük a lényegesebbekre. Ezek: ragasztóanyag-vizsgálatok, a fertőtlenítés hatékonyságának rendszeres ellenőrzése, papírerősítés metilcellulózzal, könyvkötőbőrök színezhetősége, hőmérséklet és nyomás viszonya a laminátorban, a mikrofilm fertőtlenítésének lehetősége, a filterpapír vezetőképessége, dokumentumok vegyszereinek azonosítása, iratkárosító penészek meghatározása, papírtípusok megírási alkalmasságának vizsgálata, új eljárások a pecsétmásolatok színezésében, cellux eltávolítása töredezett pauszpapírról színezék jelenlétében, mikrofilmek fixálás után történő mosásának hatékonysága, meghatározott oldatok felhasználása iratok után enyvezés esetén, a XVII. századi papírok rozsdabarna-foltosságának eredete, pergamen- és vasgubacstintával megírt fatartalmú papír viselkedése para-klór-metil-krezol légtérben, vizes és víztelen papír semlegesítése, kézi restaurálás filter-papírral, a viaszpecsétek elváltozásának okai, a polietilén fólia és a különböző ragasztóanyagok öregedése, tartalom és savasság összefüggése a papír minőségével, a nedves kezelésre érzékeny megíróanyagok oldódásának meggátlása, vörösrothadást szenvedett bőrök kezelése, makacs viaszfoltok eltávolítása, az írásbeli igazgatásban reális optimális papírfajták meghatározása, a graduálék kézifestésű iniciáléinak kézi restaurálása, ismeretlen összetételű ragasztóanyagok eltávolítása, vegyszerregenerálás, különböző Mímahatások következményei, a papírfajták mechanikai jellemzőinek meghatározása, pergamenpótló papír előállítása stb. Anyagóvó, helyesebben helyreállító tevékenységünk során kapacitásunk felosztásában mindenkor igyekeztünk tartani azt az arányt saját anyagunk és levéltári testvérintézményeink anyaga között, amelyet a főhatóság a megyei levéltárak „tanácsosításakor" megszabott, azaz a kapacitás 35%r-át évről évre a tanácsi levéltárak, majd 10%-át az Űj Magyar Központi Levéltár számára tartottuk fenn. Azon esetben persze, ha ennek teljes kihasználására nem volt igény, a felesleget mindenkor önjavunkra fordítottuk. Másrészt abban a vonatkozásban, hogy mikor melyik levéltár anyagát milyen megoszlásban vegyük sorra, minden évben a levéltári osztály előírásait követtük. Közismert fertőtlenítési kapacitásunk szinte siralmas teljesítőképessége. öt esztendő alatt mindössze 1517 csomónyi irat és 718 kötet fertőtlenítésére futotta. Ez arra vall, hogy a jelenleg biztosítható ütem mellett akkor is mintegy 44 évig tartana intézményünk már raktárainkban levő iratainak fertőtlenítése, ha egyedül és kizárólag saját anyagunkon dolgozhatnánk, holott erről nincsen szó. Hiszen az 1517 csomó 9%-ának fertőtlenítését gyorssegély formájában, azaz más intézmények anyagán végeztük el. Ráadásul a további 91% a tanácsi levéltárak számára restaurált mennyiség fertőtlenítését is tartalmazza. Ez utóbbi művelet alá ugyanis kétféle anyag kerül: minden olyan anyag átesik fertőtlenítésen, amelyet ezt rögtön követően vesznek kézbe restaurátoraink. Egyéb rászoruló — éves terveinkben előre kijelölt — iratok, illetőleg csomók fertőtlenítése csak az ezután fennmaradó kapacitás keretén belül és határáig jöhet szóba. Ugyanakkor a már csíramentes iratok régi helyükre viszszakerülve újabb fertőzésnek vannak kitéve. Fenti problémák miatt régóta fog-9