MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Varga János: A Magyar Országos Levéltár öt esztendeje, 1981–1985. • 1986. [LSZ 1986/4. 3-18. p.]

illetőleg letétként elfogadott iraton vagy iratcsomón kívül — vásárlásból ered. összességében 404 esetben jelentkeztek irateladási ajánlattal ügyfelék. Tárgyalásaink 238 alkalommal végződtek megegyezéssel, 68 esetben — a vételár elutasítása miatt — védettségi eljárást kezdeményeztünk, 33 eladót illetékességből más intézményhez irányítottunk, 65 irattulajdonos anyagának megszerzéséről pedig értékhatáron alul becsülve azt, lemondtunk. Mindezeken kívül számos iratot vettünk meg a Könyvterjesztő Vállalat éves aukcióin is. A vásárolt iratanyag tekintélyes értékű, korban, tematikában és jellegben rendkívül változatos: céhkiváltságlevéltől kiemelkedő történeti személyiségek produktumaiig szinte mindenfajta dokumentum képviselve van benne, összetételét e folyóirat hasábjain Pap Gáborné már részletesen ismertette. Itt csak legyen szabad arra utalni, hogy egyrészt külön is kiemelkedő együtteseknek minősülnek például Széchenyi Zsigmond iratanyaga, gróf Károlyi Ede levelezése vagy az Adorján—Szeleczky család levéltára, másrészt az új szerzemények közt 120 darab Mohács előtti oklevél és 35 darab címereslevél is található. A felügyeletünkre bízott 53 tulajdonos közül 32-nél ellenőriztük a védett iratok tárolásának körülményeit, és intézkedést igénylő probléma sehol sem volt tapasztalható. Korántsem ilyen megnyugtató a helyzet azon 21 szervnél, amely illetékességi körünkbe tartozó, de helyszűke miatt általunk átvenni nem tudott anyagot birtokol. Ez utóbbi ellenőrzésére 16 szervnél 27 alkalommal került sor, a revízió azonban újra és újra csak a helyzet változatlanságát, nem egy helyen pedig — a tárolási körülmények vagy az összanyag volumenének részleges eltitkolása miatt — az iratmennyiség pontos félmérésének lehetetlenségét állapíthatta meg. Ide kívánkozik annak érintése, hogy a főhatóságnak 23 alkalommal adtunk iratkiviteli kérelemmel kapcsolatos szakvéleményt. Reprodukciókban jelentkező anyaggyarapodásunkat érzékelteti az, hogy az 1980. januárjában 35 868 326 felvételit kitevő mikrofilmállományunk 1985 végéig — csaknem 20%-os gyarapodással — 43 033 081 felvételre nőtt. Ennek 89%-a biztonsági, illetőleg anyagkímélő céllal eredeti hazai anyagról készült, 772 900 felvétel pedig külföldön feltárt és őrzött hungarika-iratoik reprodukciója. Az előbbi zömét — 5 812 774 felvételei és 89%-os arányban — saját intézményünk anyagáról állítottuk elő, ll%^a meg más hazai intézmények iratainak (mikrofilmjeit jelenti. Saját anyagunkból a rendszeres felvételezés keretében mindenekelőtt az Erdélyi Kancellária Acta Generaláa és Praesidialia, a Gubernium Transylvanicum in Politácis, a Liber Regius, valamint a Weiss Manfréd Konszern Vállalatok Okmánytára nevű irategyüttesek, más intézmények anyagából pedig Heves, Tolna, Baranya, Komárom, Somogy, Zala és Vas megyék feudális kori összeírásai, a protestáns ágenseknek a Ráday Levéltárban őrzött dokumentumai, valamint — részlegesen — a magánkézben levő Daróczy-féle genealógiai gyűjtemény kerültek filmre. A hungarika-gyűjtés keretében 17 országból szereztünk részint csere, zömmel azonban vásárlás formájában mikrofilmeket. Mennyiségük mintegy háromnegyede Ausztriából, az ottani magyar levéltári delegátus munkájának, a többi főként elsődlegesen hungarika-ikutatóink feltáró tevékenységének eredményeképpen, kisebb hányada pedig nemzetközi tranzakciók keretében érkezett hozzánk. Ausztria után legnagyobb szállítónk Csehszlovákia, majd Jugoszlávia volt. A tárgyalt időszakban ruházta rá intézményünkre a főhatóság a levéltári terület nemzetközi Ikapcsolatai, köztük a hungarika-feltárás szervezésének és irányításának teljes feladatkörét. Ezzel összefüggésben kefliett nyilvántartásba vennünk a főhatóságnál évtizedek alatt felgyülemlett, föl azonban nem dolgozott hungarika-jegyzékeket, amelyek alapján azután csere-, illetőleg vétel-6