MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Molnár József: A levéltárak feladatai a VII. ötéves tervben. • 1985. [LSZ 1985/3. 3-11. p.]

Növelnünk kell az iratkezelés levéltári ellenőrzésének hatásfokát, s ez a tanácsi levéltárak esetében leginkább úgy érhető el, ha a levéltárak ellenőrző munkája szervesen kapcsolódik az igazgatási osztályok által végzett ügyviteli ellenőrzésekhez. Az ellenőrzés legfontosabb szempontjává az irattári tervek alkalmazásának vizsgálatát kell tennünk. Az irattár-felügyeleti és az iratátvételi munkának elsősorban az országos jelentőségű levéltári forrásbázis megteremtését kell elősegítenie. Ebbe a kategóriába : — az országos főhatóságok és az azoknak közvetlenül alárendelt költségvetési szervek, valamint a jogszolgáltatás felsőbb szervei; — a népgazdasági szempontból legjelentősebb vállalatok és állami gazdaságok; — a megyei és városi szintű államigazgatási szervek és a jogszolgáltatás megyei szerveinek működése során létrejött, jelentős információt tartalmazó dokumentumok sorolhatók be. A felsorolásban szereplő szervek elsőbbségének biztosítása távolról sem jelentheti a helytörténeti szempontok visszaszorítását. Azzal a gyakorlattal azonban határozottan szakitanunk kell, amely a helytörténeti érdekeket felületesen értelmezve, harmad- és negyedrendű források tömegét ereszti be a levéltárakba. A VII. ötéves tervben várható raktárbővítések a levéltárak iratátvételi hátralékának teljes felszámolását nem fogják lehetővé tenni. Ebből következően .a levéltárak zöménél a férőhelynyerést szolgáló belső selejtezéseknek kiemelt feladatként kell majd jelentkezniük. Emellett mindenütt meg kell kezdeni azokénak az iratoknak és irategyütteseknek az elkülönítését, amelyek további őr.zését csak ügyviteli szempontok indokolják. Az ilyen jellegű iratok további sorsát lehetőleg úgy kell majd rendeznünk, hogy azok a levéltárak amúgy is zsúfolt raktárait ne terheljék tovább. Gélszerű lenne annak elérése is, hogy; azoknál a szerveknél, amelyek nem az előírásoknak megfelelően végzik- az iratkezelést, az irattárat a területileg illetékes levéltár selejtezhesse át, az irattárat fenntartó szerv költségén. -• - <• • . •-.••.-1

- •;••' A társadalom intézményrendszerének egészére jellemző szerves összefüggések a levéltári anyag tartalmában is messzemenően visszatükröződnek, mintegy meghatározzák azt. A levéltári anyagnak ez a jellegzetessége eleve megköveteli az egyes levéltárak tevékenységének összehangolását, a rendezés, a selejtezés, a segédletkészítés és egyéb más szakmai munkák alapelveinek meghatározását, illetve érvényesítését, hisz enélkül az ország történetét jól dokumentáló és megfelelően használható forrásbázist nehezen lehetne létrehozni. Ugyanakkor a levéltári anyag a különböző tájegységekhez, közigazgatási szintekhez és az egyes szakterületekhez, is szorosan kötődik, s a levéltár az ilyen szempontból felmerülő igényeket sem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen akkor nem,, ha a szakmai munka célját a tudomány és a közművelődés szolgálatában jelöljük meg. . . Az ágazati szakmai irányítás 1968—69-ben kialakított struktúrája az országos és a helyi érdekek érvényesítésére egyaránt módot ad. A helyes gyakorlat kialakítása évekig tartott, s nemcsak a Levéltári Osztályt, hanem a levéltárak fenntartóit is nehéz feladat elé állította, de a levéltárak helyzete sem volt könynyű, A központi irányítás két évtizedes beidegződéseivel úgy kellett szakítanunk, hogy a szakmai munka különböző területein (pl. a rendezésben, a segédletkészítésben, az ágazattörténeti kutatásokban) elért nagyon komoly eredmé-9