MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Balázs Péter: Tanácsi levéltárak 1974-ben és 1975-ben. • 1976. [LK 1976/2. 303-328. p.]

Krónika 319 A kutatóforgalom tehát lényegében egyenletesnek mondható, s nem is lehet célunk, hogy a kutatók vagy a kutatási esetek számát lényegesen növeljük. Feltűnő viszont, hogy a külföldi kutatók száma az ötéves terv folyamán lényegesen emelkedett. A fővárosban levő két tanácsi levéltár mellett az egyetemmel rendelkező városokban a légerő sebb a kutatóforgalom. A legtöbb külföldi kutató Jugoszláviából kereste fel levéltárainkat (közülük a legtöbben a Baranya megyei Levéltárban dolgoztak), majd Ausztria (közülük a legtöbben Sopronban kutattak), utánuk Csehszlovákia következik. Mely országból? 1971 1972 1973 1974 1975 Együtt Angliából 1 1 Ausztriából 7 9 15 14 19 64 Bulgáriából 2 6 1 9 Csehszlovákiából 4 4 4 8 10 30 Finnországból 1 1 Jugoszláviából 25 7 7 16 17 72 Kanadából 1 2 1 2 6 Lengyelországbó 1 2 1 3 NDK-ból 1 1 NSZK-ból 4 6 2 12 Nyugat Berlinből 1 1 Romániából 5 5 Svájcból 1 1 2 Szovjetunióból 1 1 2 4 USA-ból 2 2 1 1 6 Összesen 37 25 42 53 60 217 i * l l l

l A kutatószolgálattal kapcsolatban általános problémaként jelentkezik, hogy egyes egyetemek és főiskolák szakdolgozatként olyan témákat jelölnek ki, amelyekhez a levéltári források gyakran elégtelenek, illetve még kutatási korlátozás alá esnek. A Levéltári Igazgatóságnak lesz a feladata, hogy a felsőfokú intézmények számára megfelelő tématervet állítson össze, miáltal nemcsak a kutatók munkáját könnyíti meg, hanem a helytörténeti kutatások színvonalasabbá tételét is elő fogja segíteni Több levéltárnak viszont gondot okoznak az egyre szaporodó magáncélú családtörténeti adatgyűjtések. A kutatásoknak tudományos haszna ugyanis elvétve akad, ugyanakkor a kutatók felkészületlensége miatt a levéltárak kutatószolgálatát jelentősen megterhelik. A levéltárak adatközlései szerint az ügyfélszolgálat forgalma és a hivatalos megkeresések száma növekvő tendenciát mutat. A problémával azok a levéltárak birkóznak meg könnyebben, amelyeknek kialakult — több éves gyakorlattal rendelkező — kezelő gárdájuk van, ellenkező esetben ez a munka a tudományos dolgozók erőteljesebb közreműködését is igényli. Több levéltár — éppen az ügyfélszolgálat érdekében — ügyviteli célú segédletek készítésére, illetve pótlására is kényszerült. Kiadványmunka A tanácsi levéltárak a IV. Ötéves tervet eredményekben gazdag két esztendővel zárták le. Az alábbiakban csupán a már publikált tanulmányokról teszünk említést, a még kéziratban levő, vagy kidolgozás alatt álló munkákat nem említjük meg. 1974-ben jelent meg a Levéltári Közlemények negyvennegyedik—negyvenötödik évfolyama, amelyet a szerkesztő bizottság Ember Győzőnek ajánlott születésének hatvanötödik, országos levéltári szolgálatának negyvenedik és főigazgatói működésének huszonötödik évfordulója alkalmából. A vaskos kötetbe a tanácsi levéltárakban dolgozók közül Balogh István Szabolcs megyei levéltáráról (1748—1849), Bálint Ferenc Békés megye Védbizottmányának (1849) szervezetéről és működéséről, Bezerédy Győző a pecsétnek a jobbágyfalu igazgatásában betöltött szerepéről Baranya megyében, Degré Alajos a Zala megyei reformkori követi utasításokról, Farkas Gábor Székesfehérvár város törvényhatósági bizottságáról (1919—1929), Jároli József három Békés megyei község XVIII. századi protestáns anyakönyveinek forrásértékéről. Kopasz Gábor a pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóságról és levéltáráról, Leblancné Kelemen Mária a Nógrád megyei Levéltár történetéről;