MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár öt éve 1966-1970. • 1972. [LK 1972/2. 441-515. p.]

Krónika 507 Igazgatás Levéltárunk igazgatásában a már korábban kialakult és bevált eszközöket és módszereket alkalmaztuk. Minden évben tartottunk intézeti értekezletet. 1966-ban az 1966—1970., 1970-ben pedig az 1971—1975. évi ötéves tervet, 1967—69-ben pedig az évi terveket és beszámolókat vitattuk még. Különös súlyt helyeztünk az 1971—1975. évi ötéves terv előkészítésére és összeállítására. Figyelembe vettük a Párt tudománypolitikai irányelveit. Külön, szűkebbkörű intézeti értekezleten vitattuk meg, hogy ezeket az elveket levéltári munkánkban miként tudjuk alkalmazni. A helyi pártszervezet külön gyűléseken foglalkozott a tudománypolitikai irányelvekkel és ötéves tervünk célkitűzéseivel. A tervezésnek azt a módját alkalmaztuk, hogy első fázisban a főigazgató — figyelembe véve a levéltári főhatóság által megadott szempontokat is — elkészítette a főbb feladatokat tartalmazó tervvázlatot. Ezt a vázlatot második fázisban osztályvezetői értekezleten vitattuk meg, egészítettük ki, vagy hagytunk el belőle. A főigazgató által ezután kialakított második tervvázlatot a tervezés harmadik fázisában a részlegvezetők a részlegek értekezletein ismertették, s meghallgatva a részlegek dolgozóink észrevételeit, javaslatait, negyedik fázisban elkészítették a részleg tervére vonatkozó javaslataikat. Ezeket a javaslatokat azután az ötödik fázisban a főigazgató élé terjesztették, aki minden részlegvezetővel megbeszélte a részleg tervét, s eldöntötte, hogy a részlegek tervében milyen feladatok szerepeljenek. A hatodik fázisban azután a részlegvezetők elkészítették a részlegek terveit, s benyújtották azokat a főigazgatónak. A főigazgató a hetedik fázisban átnézte és esetleg kijavíttatta a részlegek terveit, majd elkészítette az intézeti tervet, amelyet jóváhagyásra a levéltári főhatóság elé terjesztett. A végleges terveket a részlegvezetők a legközelebbi részlegértekezleteken ismertették a részlegek dolgozóival, a főigazgató pedig intézeti értekezleten az előző évről szóló beszámoló után röviden az azévi tervfeladatokat is összefoglalta. Osztályvezetői értekezleteket a szükségnek megfelelően évente többször tartottunk. Ezeken az osztályok vezetőin — kettő közülük egyben főigazgatóhelyettes is — kívül a gazdasági igazgató, valamint a helyi párt- és szakszervezet titkárai, olykor a helyi KISZ-szervezet titkára is, továbbá alkalmilag meghívottak vettek részt. Részlegeink minden évnegyedben tartottak részlegértekezletet. Az egyes dolgozók irányítása és ellenőrzése elsősorban a részlegvezetők feladata volt, a főigazgató csak egyes esetekben vizsgálta meg munkájukat. Kapcsolata azért az egyes dolgozókkal nem szakadt meg, felkereste őket munkahelyükön és fogadta őket ügyeikben-bajaikban. Az igazgatás munkájában a főigazgatót hathatósan segítette a helyi párt-, szak-és KISZ-szervezet. Együttműködésük az állami vezetőséggel zavartalan volt. Levéltári főhatóságunkhoz fűződő kapcsolatainkban akadtak zavaró mozzanatok, amióta a Levéltári Osztályból Levéltári Igazgatóság lett. Nagyobb jelentőségük azonban ezeknek nem volt, s végeredményben sok segítséget kaptunk az Igazgatóságtól, nemkülönben, amíg meg nem szűnt, a Levéltárak Gazdasági Hivatalától. Hasznunkra vált az a hivatali vizsgálat is, amelyet főhatóságunk titkárságunkon, központi kutatónkban és könyvtárunkban tartott.