MUNKATERVEK, BESZÁMOLÓK, HOSSZÚ TÁVÚ KONCEPCIÓK

S[inkovics] I[stván]: Az Országos Levéltár 1940-46-ban. • 1946. [LK 1946. 326-337. p.]

SZEMLE 329 írott emlékeinek védelmében és közkinecsététe ében az idők járása» tói függetlenül állandóan adódnak. Miután iç4o=ben az egyik még kihasználatlan alagsori raktárhelyiség átalakítása, a vasállványok be» szerelése és a levegő megfelelő fokú kiszárítása megtörtént, sor kerülhetett azoknak a kormányhatósági levéltáraknak a felállítására, amelyek az Országos Levéltár iratanyagának átszállításakor a jelen» legi épületbe iç23=ban és azóta is, részint anyagi fedezet, részint férőhely hiányában halomba rakva és a kutatás számára hozzáfér* hetetlenül maradtak. Ebből az iratanyagból 1941»ben szabály» szerűen mintaállványozva 22.000 iratcsomó, 8000 kötet segédkönyv nyert elhelyezést mintegy 2000 állványméter terjedelemben. A munka hét hónapon át napi 10 órás munkaátlaggal, dr. Kapossy János levéltári igazgató vezetése alatt az Országos Levéltár összes alkalmazottjain kívül 12 szerződtetett segédmunkást is foglalkoz» tátott. Ez volt tulajdonképen az Országos Levéltár külön levéltári épületbe történt költözésének utolsó részlete, és ilyen módon most már szinte valamennyi iratcsoportot, gyűjteményt meg lehetett nyitni a kutatás számára. E nagyméretű vállalkozáson kívül hosszabb=rövidebb időt kívánó rendezés, mintaállványozás, leltározás, illetve a hiányzó segédkönyvek pótlása párhuzamosan több osztályon folyt és az egykori magyar királyi helytartótanács teljes iratanyagáról leíró lel* tár készült. A magyarországi levéltárak fejlődésében súlyos akadályt jelen* tett, hogy a mai napig sincsen megfelelő szakhivatal, amely a levél» tárak egyéni és közös kérdéseit figyelemmel kísérné és a kérdések rendezését az illetékes hatóságoknál szorgalmazná. Az 1929 : XI. t.sc. a közhatósági irattárak és levéltárak «történelmi jelentőségű» iratanyagát a vallás» és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá helyezte és a főfelügyelet gyakorlati érvényesítésére a Magyar Nem» zeti Múzeum Tanácsát jelölte* ki. Ez az út a valóságban részint a főfelügyelet körének homályos megjelölése, részint a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának másirányú rendeltetése folytán nem bizonyult járhatónak, nem is szólva arról, hogy a törvény a magán» levéltáraknak a közhatósági levéltárakkal értékben nem egyszer felérő anyagáról egyáltalán nem gondoskodott. Az Országos Levél» tár tehát eredeti feladatkörén túlmenően az egész magyar levéltár» ügynek igyekezett gondját viselni. Látva a visszásságokat és a nehéz» ségeket, i943=ban a magyar levéltárügy minden területére kiter» jedő törvénytervezet kidolgozását kezdette meg. A tervezet végleges szövege az érdekelt miniszteri tárcák, közületek, levéltárak és tudó» mányos körök véleményének meghallgatásával 1944 elejére már tel» jesen kialakult, amikor a német megszállás okozta bizonytalanságban ilyen időálló kezdeményezés folytatása nem látszott célszerűnek. A magyar levéltárügy tervezett törvényes rendezésével függött össze, hogy az Országos Levéltár 1938—i942»ben egységes terv szerint nagyarányú adatgyűjtést végeztetett országszerte különféle jellegű levéltárakban és irattárakban az iratanyag helyzetének, őrzésének, kezelésének és használatának megismerésére. Az adatgyűjtés során