SZAKMAI KÉPZÉS
Levéltári - A levéltárosképzés két esztendejének tanulságai. • 1961. [LSZ 1961/2. 74-96. p.]
- 91 -ponttal ellentétben - beosztásából kifolyólag - a modern iratanyaggal áll közvetlen összeköttetésben, igy a tanultaknak gyakorlati alkalmazására kevés lehetősége nyílik, .sót, azok még elméleti problémaként sem jelentkeznek munkájukban számottevő mértékben. Az ismeretanyag megkopásában jelentós szerepet tulajdonítok": a nem kellő mennyiségű tanulásnak is. E hiányosságot azonban nem tudom teljes mértékben a hallgatók rovására irni. Mentségül nem szolgálhat ugyan, de mégis tény az, hogy a hallgatók napi 8 órai munka mellett igyekeztek több-kevesebb sikerrel elsajátítani a tananyagban foglalt 9 tárgy alapelemeit. Ilyen körülmények között - véleményem szerint -nem lehet reális módon olyan eredményeket megkövetelni, mint a kizárólag tanulással foglalkozó egyetemisták esetében. Ezzel a problémával teljes mértékben tisztában voltak a tanfolyam szervezői1 . A lehetőségek határain belül igyekeztek időkedvezményt biztosítani a hallgatok részére a minél jobb eredmény biztosítása érdekében (meg kell jegyeznem, hogy tudomásom szerint ezek az időkedvezmények széles határok között ingadoztak az egyes hallgatók esetében), A megkövetelt ismeretanyag terjedelméhez viszonyítva azonban ez az időkedvezmény nem volt elegendő, különösen azért, mert számos esetben a levéltári munka menete nem tette lehetővé a tanulás érdekében történő felhasználását. Távolról sem kívánom azt állítani, hogy maximális követelményeket állítottak a hallgatók elé. A követelmény valóban csak azokat a minimális, elengedhetetlen alapelemeket foglalta magában, melyek a levéltári munka jó elvégzéséhez szükségesek. A rajtunk kivül álló okok azonban vitathatatlanul nehézzé tették még ennek az elsajátítását is. Az elmondottak alapján végezetül meg kívánom-jegyezni, hogy a melyszintü és egyben széleskörű levéltárosképzés megvalósítása érdekében az egész feladatkörnek az egyetem hatáskörébe való visszautalását tartom célszerűnek.
