SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Levéltári szakemberek állományvédelmi képzése. • 1995. [LSZ 1995/1. 63-67. p.]

oktatás/képzés állományvédelmi jelentőségének felismerése és fontosságának hangsúlyozása. E szakmai kritériumok rövid ismertetése után az oktatás/képzés problematikájával foglalkozunk részletesebben. Együttműködés A restaurátorok és levéltárosok közötti együttműködés javítása régi téma, de még mindig időszerű. Szabványok A nemzeti és nemzetközi szabványok fontossága egyértelmű, mert ezek a szakszerűség nélkülözhetetlen feltételei. A szabványok hasznos segítséget jelentenek az érvelésben a megfelelő technikai feltételek és anyagok biztosításáért. A bizottság tagjai szerint a szabványok létezése megerősíti az állományvédelem kiemelt jelentőségét. Intézményvezetés Egyöntetű vélemény szerint az állományvédelem indokoltan az intézményvezetési tevékenység része. Tudatában kell lenni annak, hogy ez komoly kiadásokkal jár és ezért a fontosabb költségvetési tételekkel kapcsolatos döntéseknél, mint például a raktározási megoldások, a beszállítások és az iratvásárlások kérdésében az állományvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Oktatás/képzés Túl hosszú lenne felsorolni a képzési programok valamennyi állományvédelmi vonatkozását. A következő, nem teljes lista érzékelteti a javaslatban szereplő témák változatosságát. Abban általában egyetértenek a szakemberek, hogy szükség van: — különböző szintű képzésekre, — az intézményen belüli képzés növelésére, mind szervezett formában, mind alkalomszerűen, — arra, hogy a nem restaurátor levéltári szakemberek is rendelkezzenek természettudományos ismeretekkel, — speciális építészeti és technikai ismeretekre, melyek birtokában a levéltáros megérteti a mérnökökkel, hogy mennyire fontos az állományvédelmi szempontból megfelelő iratraktár kialakítása, — a levéltáros és a restaurátor közötti magas szakmai színvonalú együttműködésre. A témák sokrétűsége sejteti, hogy nem könnyű eldönteni, mit, mikor és hogyan tanítsanak a levéltári szakembereknek az állományvédelem területéről. Felmerül tehát a kérdés, mit tudjon a levéltáros a restaurálásról. A válasz: „amennyit csak lehet", legalább az elmélet oldaláról. Minél több a levéltáros állományvédelmi ismerete, annál jobb az együttműködése a restaurátorral. Az együttműködés kívánalma felveti azonban azt a kérdést is, mennyire szükséges a levéltárosnak ismernie a restaurálási módszereket. Megfelelő természettudományos ismeretek alapján a restaurálási eljárások csaknem kézenfekvőek. A technikai részletek ismerete talán kevésbé fontos, mint biztosnak lenni a kívánt eredmény elérésében. A képzés azonban nem szorítkozhat kizárólag az elméletre. A különböző restaurálási műveletek megismerése útján a levéltárosok megértik, hogy a restaurátorok munkájában nem csak kézügyességre van szükség, hanem tudományos alapokon nyugvó széles körű szakmai tudásra is. Azok 64