SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Réfi Oszkó Magdolna: Levéltárosképzés: tanácskozás 1982. november 8-án a Hadtörténeti Intézetben. • 1983. [LSZ 1983/1–3. 217-225. p.]

Réfi Oszkó Magdolna LEVÉLTAROS KÉPZÉS Tanácskozás 1982. november 8-án a Hadtörténeti Intézetben Az MKE Levéltári Szekciója a hazai levél tárosképzés jelenlegi helyzetéről nagy érdeklődéssel kísért szakmai tanácskozását a Hadtörténeti Intézetben 1982. november 10-én rendezte meg. A hallgatóságot köszöntő megnyitó szavak után Kállay István, tanszékvezető egyetemi tanár mondotta el a tanácskozás főreferátumát. Tekintettel arra, hogy előadásában nemcsak az egyetemi oktatásképzés (továbbképzés), kutatás, tudományszervezés helyzetét elemezte, hanem részletesen kitért a gondokra és a tennivalókra is, beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében ismertetjük. „Mélyen Tisztelt Hallgatóim! Különös örömömre szolgál, hogy a MKE Levéltári Szekciója napirendre tűzte ezt a kérdést. A megbeszélés már tavasz óta húzódik, akkor egy klubnapot terveztünk. Különböző okok miatt eddig a beszámoló taggyűlésig húzódott ennek az előadásnak a megtartása. De így talán nagyobb hallgatóság előtt fejthetem ki nézeteimet. Először néhány gondolatot szeretnék elmondani a tanszékid. Rádióból, újságokból némi bizonytalanságot érzek tanszékünk feladataival kapcsolatban, ezért is fontos néhány dolog előrebocsátása. A tanszék neve: Történelmi Segédtudományai Tanszék. Az elnevezésben is kifejezésre jut, hogy a történelem segédtudományaival foglalkozunk. Jelenleg több mint 17 segédtudomány tartozik profilunkba. Köztük klasszikus segédtudományok, mint a diplomatika, a paleográfia. De az utóbbi években foglalkozunk történeti névtannal, metrológiával, falerisztikával, ikonográfiával stb. is. Ez utóbbiakkal korábban is foglalkoztak, de inkább csak az időtöltés szintjén. Ezzel elérkeztünk a tanszék kutatómunkájához. A tanszéket azért tartja fenn az egyetem, hogy a segédtudományokkal foglalkozzon. Ebben a témakörben jelentős támogatást is kapunk, ami annál örvendetesebb, mert hosszú évtizedek óta nem volt erre példa. Az elmúlt három évben jelentős anyagi támogatást kaptunk két nagy témakörben: — A hivatali írásbeliség fejlődése, — A heraldika, és ehhez kapcsolódva a geneáógia kutatása. Ez komoly kutatási feladatot jelent, amit bizonyos, néha külső kutatógárdával próbálunk megoldani. Nem akarom e helyütt a segédtudományok múltbeli háttérbe szorításának, illetve szorulásának okait vizsgálni. Sokkal inkább előre kell tekintenünk és ez csak az alapozó kutatások útján lehetséges. Kiemelném, hogy ennek a kutatómunkának az eredményeként elkészült a történeti segédtudományok kézikönyve, amely 18 segédtudomány leírását adja. Ilyen vállalkozás a hazai irodalomban még nem volt. A kötet iránt már most nagy az érdeklődés, ami a társadalmi figyelmet bizonyítja. Meg kell említenem, hogy egykor a Szentpétery segédtudományi füzetek nagyon népszerűek voltak (némelyiket még ma is használjuk), de a segéd-217