SZAKMAI KÉPZÉS

Levéltári - Levéltári ismeretek. Ideiglenes tananyag a gimnáziumok számára. Töredékek. • 1975. [sz. n. ]

Az iratok selejtezését tehát gondos, értékelő ltunkénak kell megelőznie. Az értékelő munkának - mint a levéltári munkának általában - a fondból, ez esetben a fondképző értékeléséből kell kiindulnia. Ilyen értékelést végeztünk már az irattárellenőrzésekkel kapcsolatban. Ekkor csak két kategóriát különböztetünk meg, a nyilvántartandó szervekét, amelyek történeti értékű iratait majd a levéltárnak át kell vennie, és az űn. "értékhatár alatti" szerv két, amelyek iratai közül semmi sem kerül levéltárba. Az irattermelés mai méretei mellett a létrejött iratanyagnak csak kis százaléka kerülhet levéltári őri zetbe. Azzal, hog. az értékhatár alatti szervek iratanyagát a levéltári anyagból eleve irekesztjük, már nagymértékű redukciót végzünk. Az értékelő munkát folytatjuk, amikor a nyil vántartott szerveket is két kategóriára bontjuk: egyikbe oszt juk be a zokat, amelyek valamely társadalmi területen a fő feladatok megoldását lényegesen befolyásolják, a másikba azokat, amelyek ehhez csak kisebb mértékben járulnak hozzá. Az elsőbe tartozók fondjaiból viszonylag kevesebb, a másodikba tartozókéból viszonylag több irat selejtezhető ki. A selejtezés lebonyolítása szempontjából kétféle iratanyagot különböztethetünk meg: egyrészt olyant, amelynek selejtezését utasitás szabályozta, másrészt olyant, amelyre néz ve selejtezési utasítást nem adtak ki. Olyan levéltári anyagot, amelynek selejtezését utasitás szabályozza, csak ennek alapián szabad selejtezni. Ha olyan levéltári anyagban kivánunk selejtezést végezni, amelyre nézve selejtezési utasitást sem a fondképző, sem a Levéltári Igazgatóság nem adott ki, előbb selejtezési

ter vet kell

kidolgozniuk. A selejtezési tervben meg kell jelölni, hogy a fondképzőnek mely ügyköreit érintő iratokat kíván-