LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
kapcsolatban különleges problémák nem adódnak, mert ha az eredeti külső behatás : háborús cselekmények, tűz vagy más katasztrófák következtében megsemmisült, a róla biztonsági okokból készített film természetszerűen helyettesíti, pótolja azt, a helyébe lép. Az utolsó eset id) valójában kiegészítő mikrofilmezés - ott is tárgyaltuk részletesen - az eredeti itt megvan csak nincs az országban, ezért pótolja azt a film. A helyettesítő mikrofilmnek az az esete (b) illetve formája váltotta ki nemzetközi téren a legnagyobb vitákat, amikor az eredetit bezúzzák, tehát azt egyedül a mikrofilm ívtjí fenn. Bár az általános bevezetésnél érintettük ezt a kérdést, itt részletesen meg kell vizsgálnunk annál inkább, mert jövendőbeli alakulása az anvadbegyűjtés és selejtezés területein döntő hatású lehet.* g Az 1950. évi párizsi nemzetközi levéltáros kongresszus előkészítésére kiküldött kérdőíveken egvebek mellett arra is kellett felelni, hogy alkalmazzák-e a mikrofilmet az eredeti helyettesítésére, semmisítenek-e meg anyagot annak filmrevétele után. 76 ország közül 29 válaszolt, de egyetlen felelet sem volt kifejezetten pozitív. A mikrofilm bizonyító erejének törvény előtti elismerésére vonatkozólag is meglehetősen bizonytalan válaszok érkeztek látszott belőlük, hogy a probléma teljesen új. Az egyik ország szerint a mikrofilm kérdése ilyen viszonylatban még egyáltalán fel sem merült, egy másik országban bár nincs rá törvény, mégis elismerik a mikrofilm autenticitását A legtöbb felelet szerint ezt a kérdést is az általános törvényes rendelkezések szabályozzák de e rendelkezések konkrét felsorolása minden esetben hiányzott. A filmezésnek ez a formája tehát 1950-ig alig volt gyakorlatban » Arra már rámutattunk, hogy Amerika' volt az első. amely a kérdést 1951-ben törvényhozási úton rendezte. De e törvény szerint is csak az a film fogadható el jogbizonyító értékűnek, melynek hitelességét megfelelően bizonyítani, azaz előállításának hitelességét magából a filmből ellenőrizni lehet.« Ez a törvény máig egyedülálló, a kérdés azonban Európában is állandóan napirenden van, megvitatása tart. Érthető, hiszen a mikrofilm tömegalkalmazásával a levél árak két legégetőbb kérdését: a helyhiányt és a selejtezést lehetne megoldani. A világszerte katasztrofális férőhelyhiány egyszerre megszűnne, vagy legalább is jelentékenyen enyhülne, ha modem aktatömegekit mikrofilméi lehetne őrizni ami az eredeti férőhelyének legfeljebb egyhuszad részét igényelné ugyanígy'a mikrofilm a selejtezés kielégítő megoldására is e^pedienst jelentene Jelenleg azonban mindennek útjába állanak még bizonyos objektív nehézségek melyekkelközelebbről meg kell ismerkednünk y Egyesekre az I. fejezetben már rámutattunk, így a film tartósságának bizonytalanságára és a filmezés ma még magas költségeire. Már pedig az anyagbegyűjtésnél és a selejtezésnél a filmezéssel tömegmunkát kellene végezni, amire nehezen vagy egyáltalán nem lehetne fedezetet találni, olyan nagy pénzre volna szükség. De nem ezek a kardinális nehézségek, hanem az a már szintén érintett probléma: vájjon a film helyettesítheti-e az eredetit? Más »Bélay már 1946-ban így ír : „A jövő levéltára olyan lesz Európában is, amilyenné az amerikaiak ma szemmelláthatólag fejlődnek. A padlótól a mennyezetig tornyosuló, áttekinthetetlen, poros papirostömeg helyét néhány polcon elférő, gondos katalógussal használhatóvá, tett fümtekercsek foglalják el. ... Á kutatónak elegendő, ha a filmeket olvashatja." {Levt, Közi. 1946. 26.). Bár a haladás lassú, mégis „levéltárak filmen" 61 L. a 24. jegyzetet.
