LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]
formában : a film bizonyító ereje felér-e az eredetijével ? Tudományban, közigazgatásban és bíróságnál el lehet-e fogadni a mikrofilmet olyan hiteles érvényűnek, mint az eredetit? Miután, mint láttuk, Amerikában ezekre a kérdésekre igennel feleltek, a filmet nagy területen vetették be a tömegtermelés okozta nehézségek megszüntetésére 1956-ban a mikrofilm a selejtezés mindinkább normálissá váló eszköze lett s azt írja róla 1957-ben, amerikai tanulmányútja tapasztalatai során, az osztrák levéltárak főigazgatója hogy a mikrofilm - használatának nehézségei ellenére - „kedvelt selejtező eszköz" Ez aztjelenti, hogy a modern termelés értéktelen részét kiselejtezik a kisebbértékű de még megtartandó iratokat filmre veszik és azután dobják ki a!Tez után még megmaradó alapvető anyag most már viszonylag kis helyen raktározható, A tömegtermelés problémája más országokban is hasonló súllyal-jelentkezik és valósággal kikényszeríti, hogy illetékes körök a helyettesítő mikrofilmezés lehetőséleivel behatóan foglalkozzanak. A viták anyagából már kezdenek kibontakozni a jövő fejlődés útjai. Laroehe az 1950. évi párizsi kongreszszuson még elveti a helyettesítő mikrofilmet" és az 1953. évi francia „mikrofilm-napokon" a kérdés előadója a filmen levő levéltárakat (archives sur filmes) a legendák világába utalja,64 de ugyanakkor Baudot már 1952-ben a kérdés komoly megvizsgálását sürgeti és jogilag értékes anyag helyettesítő, felvételezésére azt kívánja, hogy az adminisztrációs felügyelet alatt történjék, mert így a film hiteles lesz.« Végül Gille francia levéltárnok tervezetében 1953-ban már megállapítja hogy a filmnek ezt az alkalmazását sem lehet elutasítani, bár nyakló nélkül sem lehet alkalmazni. Esetenként kell a kijelölt anyagot megvizsgálni és dönteni eredetit pótló mikrofilmezése ügvében „Kevés esetben lehet ilyen filmezést végrehajtani és akkor is csak li*orú szabályok betartásával '*» 1956-ban Braibfnf a francia levéltárak főigazgatója budapesti látogatása alkalmával azt közölte hogy egészen új iratoknál az eredetit helyettesítő mikrofilmezést most mS ^J^m^rjé^ Milyen a fejlődés a Német Szövetségi Köztársaságban? Meinert a Landshut-i Archivtagon tartott referátumában teljesen Gille álláspontját képviseli, anélkül, hogy azt ismerte volna. Véleménye nem elutasító, csupán óvatos. Azt kívánja, hogy a selejtezés kérdésével együtt vitassák meg a tárgyat és elvi állásfoglaláiban szögezzék le azt a véleményt, hogy csak egyes esetekben és bizonyosfajta iratoknál lehet a helyettesítő mikrofilmezést alkalmazni.67 Más tekintélyek szerint (Vollmer, Lieberich) elfogadható a mikrofilm az eredetivel egyenértékűnek ha az ellenőrizhető körülmények és pontos szabályok, pontos felvételezési rendszer betartásával készült és ha a filmet az 62 Posner id. tanulmánya (Archivar Jg. 4. 73—74 ; uo. Jg. 5. 25. és Jg. 10. 54. stb.). Archívum 1951. 98. Ugyanitt Francois felszólalásában legújabbkori, egyébként is rossz állapotú iratok mentését azok helyettesítő mikrofilmezésében látja (uo. 91—92.). 64 Gazette 1954. nr. 15. 50. 65 „II ne peut étre admis que eertains services publics pratiquent le microfilmage du substitution sans autorization expresse de l'archiviste, seul juge de ce qui dóit étre conservé en originál, trié ou mis au pilon." (Archívum 1952. 92.) 68 „Le microfilmage de substitution dóit étre considéré comme une méthode a n'amployer que dans le plus petit nombre de cas et soumise a des régles trés strictes." (Uo. 1953. 80.). 67 Archivar Jg. 4. 29.
