LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Mikrofilmezés - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban. • 1959. [LK 1959. 16-51. p.]

c) Komoly technikai hiányosságnak említik, hogy a filmek használata nehézkes i csak filmolvasóval használhatók, de a filmlektorok ma még korántsem tökéletesek, erőltetik a szemet és a filmolvasás lényegesen több időt vesz igénybe, mint az eredeti tanulmányozása. A leolvasógép mezőnyébe egyszerre csak egy kocka vetíthető, így két oldal összehasonlítása legfeljebb két olvasón lehetséges vagy nagyítások révéii-A lektorok túlnyomó része csak sötétben vagy félhomályban alkalmas leolvasásra, ami kényelmetlen és megnehezíti jegyzetek vagy másolatok készítését. Hozzátehetjük mindehhez, hogy az olvasók egyrésze nem ad teljes felületén minden részében egyformán éles kepét, a szélein „elrajzol"; hogy egyes olvasókban a film részei kinagyításához, lencsét kell cserélni. Az olvasók felsorolt és még más hátrányai mind akadályok, éspedig szinte a legkomolyabb akadályok a filmezés általános elterjedésének útján. Bár a,helyzet e téren is évről évre javul — ma már vannak teljesen világosban működő leolvasókészülékek is - mégis kielégítővé csak akkor válik, ha a filmet éppen olyan könnyen lehet használni, mint az eredetit. A leolvasók tökéletesítésére szakadatlanul folynak a kísérletek, a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal külön bizottsága ad szaktanácsokat s egyben az elért eredményeket megvitatja, szakszerűen kiértékeli. Máris jelentős újítás pl., hogy egyes leolvasógépekkel maga a használó készítheti el bármely felvételről a nagyítást és. két percen belül — sötétkamra nélkül — kezébe veheti az eredeti hű mását. Ez különösen a halvány írású anyagnál fontos, melyet leginkább csak nagyított másolatokban lehet d) Nemzetközi viszonylatban a legtöbbet vitatott kérdés a mikrofilmmel szemben, hogy az helyettesítheti-e az eredetit, lehet-e azzal egyenlő értékű jogi bizonyító, eszköz, tehát bezúzható-e az eredeti, ha azt mikrofilmre vették ? Míg az előző fenntartásokat, különösen, a másodikat és harmadikat minden nemzet illetékes körei alapjában véve elismerik, az eredetit helyettesítő mikrofilm kérdésében erősen megoszlanak a vélemények. Nagy fenntartással kezelték az eredetit pótló mikrofilmet az 1950. évi párizsi kongresszuson, nem kevésbé a németek Landshut-ban és a külön svéd kormánybizottság. Állásfoglalásuk szerint a filmet nem lehet az eredetivel egyenlőnek tekinteni, ennélfogva levéltári anyagot annak filmezése után sem szabad megsemmisíteni.23

Amerikában viszont 1951. augusztus 28-án törvényt fogadtak el, mely mind a közigazgatásban, mind a bíróságok előtt a filmet egyenjogúvá teszi az eredetivel, akár megvan ez utóbbi., akár nincs. Természetesen csak akkor, ha a filmet felügyelet mellett és a szabályoknak megfelelően készítették.24

Bár ez a törvény sem

vonatkozik a régi iratokra, csupán a modern regisztratúrákra, mégis megtörte a jeget és alapvetően megváltoztatta a felfogást a helyettesítő filmmel kapcsolatban. Ma már ilyen viszonylatban, tehát az üzemi és vállalati regisztratúrák iratai esetében, a Német Szövetségi Köztársaságban is elfogadják az eredeti helyett a mikrofilmet és a kérdés törvényhozási szabályozása sem várat már sokáig magára.25

Hasonló a

helyzet Franciaországban az üzemek és üzletek által termelt anyafgal kapcsolatban, melyet különben is csak bizonyos ideig kell megőrizni.2

* iásokra 1. J. Studtmann : „Zur Frage der Rentabilitat cler Mikroverfilmung" (uo. Jg. 8. 113—116.), Qrube und Pietsch : „Die Raumnot der Staatsarchive und der Mikrofilm" (uo. 259-268.), Studtmann ; „Nochmals Rentabilitat des Mikrofilms" (uo. Jg. 9. 91—94.); 22 A

gyakorlat azt mutatja, hogy a mai leolvasókban folyamatosan legfeljebb 2-3 óráig lehet fűmet olvasni, utána legalább félórát pihentetni kell a szemet. -A nagyítást készítő leolvasókra 1. Maabe-Janiak i. m. 29., Nachrichten für Dokumentation 2°

Archívum 1951. 81—82, Archivar Jg. 4. 29. és Jg. 5. 26. 24 „Sofern

eine solche Reproduktion zufriedenstellend identifiziert fet, fet sie als Beweismittel in jeden Gerichts-oder Verwaltungsverfahren ebenso zulássig, wie das Originál selbst," A törvény eredeti angol szövege és annak német fordítása: Nachrichten Jg. 3. 95. 25 Uo.

Jg. 3. 122-124 és Jg. 7. 39, 105—107., valamint Archivar Jg. 6. 139—140. (Mikrofilm als Beweismittel) s „Der Mikrofilm im Dienste einer Grosstadtverwaitung" és „Bericht über Mikrofilmanwendung in der Kommunalverwaltung "(Archivar Jg. 7. 26 La

Gazette 1949. nr. 6. 15. és 1953. nr. 15. 52.; Archívum 1952. 90—92-