LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Szlabey Dorottya: Az írás megmarad? A tintamarás jelensége és restaurálásának módja. Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. 33-39.

37

2020/2. ▪

33

–

39.

A tintamarás oka, kialakulása

Vas-gallusz tintát Európában egészen az 1950-es évekig gyártottak és használtak. A savtartalom a gyári készítésű tintákban a már említett színbiztosító okból még növekedett is. A vas- és réz-ionok többlete és a savas adalékanyagok együttesen tehetők felelőssé a tintamarás jelenségéért.

Mit is jelent a tintamarás? Két lényeges reakció játszódik le, amelyek végül a papír lebomlásához vezetnek. Az egyik a cellulóz savas hidrolízise, amit a vas-gallusz tinta savassága okoz, mivel kénsav szabadul fel belőle. A másik reakció a cellulóz katalitikus oxidációja, amiért a tintában feleslegben levő szabad vas(II)-ionok felelősek. Ezt a folyamatot sajnos a látható fény és a levegő magasabb páratartalma is felgyorsítja. A károsodás kialakulását régebben négy, manapság hat fokozatra osztják. Az első két fokozatban színoldalról, majd hátoldalról is csak UV fényben való fluoreszkálás mutatja, hogy a folyamat elkezdődött. A harmadik fázisban szabad szemmel úgy tűnik, mintha a híg tinta átitatta volna egy kicsit a papírt. (3. kép)

A negye

dik fázisban már a betűk körül világos kontúrt látunk, amely idővel besötétedik. Az utolsó két fázisban a fluoreszcencia már nem jelenik meg, de repedések jelennek meg a betűk felületén és a kitöredező szövegrészek ki is hullnak a papírból, ezáltal a szöveg egyre nehezebben értelmezhető, különösen, ha mindkét oldalra írtak, így jelentős információvesztés következik be. (4. kép)

Hogy a károsodás kialakul-e és milyen mértékben, illetve mennyi idő alatt, az több tényezőtől függ. Elsősorban a tinta összetevőinek minőségétől és arányától, de erősen befolyásolja a papír enyvezettsége, gyártástechnológiája és kora is. Fontos a kötőanyag mennyisége, az íráskor felvitt tinta vastagsága és a környezeti tényezők, elsősorban a fény, a hőmérséklet, a légnedvesség mértéke és a légszennyező anyagok. (5. kép)

Egyes kutatók szerint a vékonyan felvitt tinta kis mennyisége miatt sokszor szemmel még nem látható a károsodás, míg a vastagabb betűvonásoknál már megjelenik. Az enyvezettség mértéke is befolyásoló tényező, míg az erősebben enyvezett papírba a tinta nem tud mélyen beszívódni, ezért korrozív hatása lassabban alakul ki, addig a kevéssé enyvezett papírba mélyebben hatol, és így hamarabb jelentkeznek a tünetek. A tintamarásos dokumentumok többsége ebbe a kategóriába tartozik. Az arabgumi bizonyos védőhatást fejt ki, ezáltal lassítva a folyamatot, mivel a sav a vas-ionok oxidációt erősítő hatásával először a kötőanyagot bontja le és nem a papírt. A leggyakoribbak a szín- és tónusváltozások, a betűknek udvara lesz, majd sötétbarna átnyomódás figyelhető meg a lap túloldalán és a vele érintkező lapon is. Az alkotóelemek egy része szétszívódik a papírban. Kutatások szerint ez főként a kénsav, vagyis a szulfát rész, ami képes átvándorolni a környező papírfelületekbe, és ott savas hidrolízissel a papír anyagát bontani. A hatás különösen erős a 18. századi papíroknál, ahol az enyvezőanyaghoz timsót vegyítettek, illetve a savasodó 19. és 20. századi papírok esetében.

Az írás megmarad?