LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Szlabey Dorottya: Az írás megmarad? A tintamarás jelensége és restaurálásának módja. Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. 33-39.
38 Levéltári Szemle 70. évf . A gubacstinta és vas-gallusz tinta azonosítása A tintamarás tehát a kezdeti szakaszban UV fényben figyelhető meg, de ez az erős energiájú sugárzás gyorsítja a károsodási folyamatot, ezért gyanú esetén inkább mikroanalitikai vizsgálattal ellenőrizzük a folyamatot. A tinta azonosítása vastartalmának kimutatásával történik. Ehhez olyan vegyületeket használunk, amelyek a vas(III)-ionnal színes úgynevezett csapadékot alkotnak. A kálium ferro-cianid, más nevén sárga vérlúgsó vagy a kálium ferri-cianid, a vörös vérlúgsó 1%-os oldatával a vas(III)-ion jellegzetes, úgynevezett berlini kék csapadékot képez. Ammónium- vagy kálium-rodanid híg oldatával vörös színt ad. A vizsgálat kivitelezésekor vagy az írás felületéről kellene úgy lekaparni a vizsgálathoz elegendő tintát, hogy az ne veszélyeztesse az információt, vagy a szövegen kellene az azonosítást elvégezni. Ez utóbbi így kezdődik: cseppentsünk az írás egy kis részére 5%-os ecetsavat vagy salétromsavat, amit 1-2 perc múlva itatóssal itassunk fel, majd az itatóspapíron levő nedves foltra cseppentsük az imént leírt reagensek egyikét. Az írás eredeti formában való megőrzése szempontjából a tinta azonosítása helyett a feleslegben levő, károsodást okozó vas-szulfát vas(II)-ion tartalmának kimutatása a fontos, amit sokkal kíméletesebb módon tudunk elvégezni az erre a célra megfelelő reagenssel átitatott, száraz tesztcsíkkal. A megfelelő minőségű tesztcsík nedvesen nem hagy foltot a vizsgált iraton. Az azonosításon túl a szöveg megmentése érdekében kezelést is tudunk végezni. (6. kép) A tintamarás kezelése Johan G. Neevel 1995-ben először egyedül, majd 2005-ben Brigit Reisslanddal együtt jelentette meg továbbfejlesztett kísérleti módszeréről szóló tanulmányát. Kutatásaik alapján kidolgoztak egy komplex kezelési eljárást, amely a tintamarás által veszélyeztetett, de még el nem pusztult iratok esetében megállítja a folyamatot. A kezelés lényege kettős, először szükség van arra, hogy a feleslegben levő vas(II)-ionok vízoldhatókká váljanak, és el lehessen távolítani őket az iratból, ezáltal a cellulóz katalitikus oxidációját akadályozzuk meg. Ezt követően az irat és a tinta savassága savtalanítással semlegesíthető. A cél eléréséhez a kálcium-fitát és a kálcium-bikarbonát oldatok használatán alapuló kombinált kezelés adja a legjobb eredményt. A vegyületeket a szakmailag képzett restaurátorok maguk tudják előállítani a megfelelő alapanyagokból. A kálcium-fitátot fitinsavból, a kálcium-bikarbonátot kálcium-oxidból. Mindkét esetben fontos a pontos pH beállítása, hogy a megfelelő kémiai reakció menjen végbe. A kezelés megkezdése előtt és utána szükség van ellenőrző vizsgálatokra: van-e vas(II)-ion felesleg a tintában? Sok esetben már szemrevételezés esetén felmerül a gyanú. Ha a desztillált vízzel nedvesített tesztcsíkon, a betű nyomán úgy-Szlabey Dorottya
