LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Szlabey Dorottya: Az írás megmarad? A tintamarás jelensége és restaurálásának módja. Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. 33-39.
34 Levéltári Szemle 70. évf . amely vízben, alkoholban és glicerinben jól oldódik. Vas-sókkal különböző színt ad, amit a vas-só vegyületen belüli vegyértéke határoz meg: vas(II)-sókkal barna, vas(III)-sókkal fekete vegyületet ad, ezek a tannátok. A tinta készítése Theophilus Presbyter leírásában1 egy tövises fából történt tintakészítéssel ismer kedhetünk meg. A tövises fa (Ligna Spinarum) kérge sok csersavat tartalmaz, ágait tavasszal, a levelek kibomlása előtt vágták le. A levágott ágakat nyalábba kötve árnyékban szárították, majd a kérgét lehántották és vízzel töltött hordóban nyolc napig állni hagyták, míg az összes nedv kiázott. Ezt a nedvet sűrítették be főzéssel, míg fekete nem lett. Mennyiségben egy harmadrész bort öntöttek hozzá, és tovább főzték, míg a teteje bőrösödni kezdett, majd állni hagyták és pergamenzsákokba töltve napon kiszárították. A száraz anyagot porrá törve tudták tárolni, használat előtt borral és atramentummal2 keverték el miközben melegítették. A tinta előállítása igen időigényes munka volt, és az anyagok milyensége, a műveletek pontossága és az arányok nagyban befolyásolták a minőséget. A gyártott tinta előtti időkből számtalan recept maradt fenn, amelyekben az alapanyagok előkészítése és aránya, az adalékanyagok jellege és mennyisége eltér egymástól. Ezek a tinta színét, állagát mind befolyásolták. Minőségben meghatározó a gubacs begyűjtésének időpontja, mert a növekedés, fásulás során változik annak csersavtartalma. Hasonlóan a fent leírtakhoz a használt gubacsot, esetleg kérget, levelet összetörték és vízben áztatták. A bor vagy ecet mellett azonban vastartalmú anyagot, többnyire fém-szulfátot (vitriol) is adtak az elegyhez. A vitriol különböző neveken szerepel a receptekben aszerint, hogy a vason kívül milyen más fémet tartalmaz. A leggyakoribb a réz, amely ha jelen van, a vas-szulfát zöld színét kékre változtatja. Más fémek más-más árnyalatot adnak a vitriolnak és ezáltal a tintának is. A régi recepteken nehéz kiigazodni, mivel a vas- és réz-szulfátot nem különböztették meg, illetve a kettő elegyét is vitriolnak nevezték. Ahhoz, hogy a tinta az író felülethez jól tapadjon, úgynevezett kötőanyagot adtak hozzá, amely általában arabgumi volt. Ez az akácia3 fa kérgéből nyert növényi nedv, vagyis mézga. A korai időkben a Föld közi-tenger keleti és Afrika északi partvidékéről kereskedtek vele. A gyümölcsfák sebnedve is hasonló, amely a kérgen kívül cseppek formájában kristályosodik ki, színe az aranysárgától sötétvörösig változhat a fa fajtájától függően. Európában elsősorban a csonthéjas gyümölcsök fájának nedvét használták tintakészítésnél. Az alkalmazott mézgák, így az arabgumi is vízben oldódó poliszacharid,4 ennek 1 Theophilus Presbyter, 1986: 51–52. 2 Fekete folyadék vagy festék, ebben az esetben gyantás fenyőből készült finom korom. 3 Akácia fa (Acacia): nem akác, hanem a mimózaformák alcsaládjába való nemzetség tagja. 4 Hosszú láncmolekula, amely több száz vagy ezer cukormolekulából épül fel. Szlabey Dorottya
