LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Szlabey Dorottya: Az írás megmarad? A tintamarás jelensége és restaurálásának módja. Levéltári Szemle, 70. (2020) 2. 33-39.
33 2020/2. ▪ 33 – 39. Szlabey Dorottya Az írás megmarad? A tintamarás jelensége és restaurálásának módja A tinta írásra és jelölésre alkalmas színes folyadék, ami tartós képet ad az írófelületen. Fontos követelmény, hogy a mindenkor használt íróeszközzel könnyen felvihető legyen, ne sűrűsödjön be használat közben, kontrasztos képet adjon és időben megszáradjon, illetve hogy használat közben ne maszatolódjon el. Az írótinták történetében több korszak különböztethető meg, de van egy tintaféle, amelynek használata biztosan több évszázadot ölel fel. Az írásra és rajzolásra is egyaránt kedvelt íróanyag a természetben előforduló alkotóelemekből készült. Mivel is írtak a korai időktől? A tannin és a vas reakciója során keletkező fekete szín megfigyeléséről már Gaius Plinius Secundus (Kr.u. 23–79) beszámolt egy írásában, a csersav tartamú tinta készítésének első pontos receptjét pedig Theophilus Presbyter (Kr.u. 11–12. század) Schedula diversarum artium című könyvében olvashatjuk. A legkedveltebb és leghosszabb ideig használt tintaféle a gubacs-, majd 18–19. századtól ismert nevén vas-gallusz tinta volt. Elnevezése akkortól változott, amikor vegyületeit már a természettudomány fejlődésével vegyészeti úton is szét tudták választani. A tinta alkotóelemei A gubacstintához a tannint egy csersav tartalmú növényi részből – többnyire a tölgyfa levelén vagy más sejtszaporulatra képes részén gubacsdarázs szúrása nyomán létrejött gubacsból vagy ennek más növényi részekkel való keverékéből, például égerfa terméséből, fenyőkéregből, cserszömörce leveléből – nyerték. Az alapanyaghoz vas tartalmú anyagokat, mint vashulladékot, ásványi fém-szulfátot (vitriol), kötőanyagként pedig arabgumit, vagyis növényi mézgát és vizet kevertek. A gubacsban a darázs lárvája fejlődik, a gubacs színe a rovar kirepülése után zöldes feketésből világosabb, barnás, sárgás színűvé változik. Ennek a sajátos buroknak nagy a cser- és galluszsavtartalma. A darázs hőmérsékleti tűrőképessége folytán Európában inkább a Földközi-tenger keleti partvidékén volt gyakori, emiatt itt keletkeztek a legnagyobb cser- és galluszsavtartalommal bíró gubacsok. A galluszsav egyike a legelterjedtebb növényi savaknak, a már leírt növényi részeken kívül a fermentált teában is megtalálható. Iparilag csersavból állítják elő. A csersav viszont kémiailag nem sav, hanem észter, vagyis a galluszsavnak a szőlőcukor molekulával vízkilépés közben alkotott észtere. Halványsárga vagy barnás por, MŰHELYMUNKÁK
