LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Cseh Gergő Bendegúz: Államvédelem és állományvédelem. Tömeges irat-savtalanítási program a Történeti Levéltárban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 42-51.

Allamvédelem és állományvédelem Néhány tanulság A Történeti Levéltár állományvédelmi programjának megvalósítása során szerzett általános ta­pasztalatok közül érdemes kiemelni néhány olyan tanulságot, mely hasonló állapotú iratanyagot kezelő köz- és magángyűjtemények számára egyaránt hasznos lehet. A savas iratok kezelésére kifejlesztett eljárások közül érdemi hazai tapasztalat egyedül a Neschen-módszer kapcsán áll rendelkezésre. Ennek az eljárásnak kétségkívüli előnye a relatív olcsóság és mobilitás, valamint a nagyfokú termelékenység. A módszer egyértelmű hátránya ugyanakkor - ami másfelől előnyt is jelent2 0 — a vizes oldatba merítés, ami rendkívüli mérték­ben megnöveli a tintával, tintaceruzával írt szövegek „megfolyásának", oldódásának a lehetősé­gét és kockázatát. Ráadásul ez a módszer a papír átitatódása és viszonylag nehezebb száradása miatt kizárólag önálló lapokra bontott, vagy egyébként is szálas iratanyag kezelésére alkalmas, könyvek, szét nem bontható albumok, kötetek savtalanításához más módszert kell keresni. Személyzeti téren is számos tanulsággal szolgált a levéltár komplex állományvédelmi prog­ramjának megvalósítása. Egyfelől már a pályázat szabályos elkészítése és benyújtása is megha­ladta a levéltár munkatársainak kapacitását és e téren eddig szerzett ismereteit. A pályázat elké­szítésének költségeit - mint említettük — tervezni lehetett a pályázott összegben, a vállalkozóval pedig olyan értelemben szerződött a levéltár, hogy csak nyertes pályázat esetén terhelje fizetési kötelezettség. A pályázat elnyerése után a levéltár már csak alkalmanként vette igénybe a pályá­zatíró cég szolgáltatásait, mivel a rendszeres elszámolások, beszámolási kötelezettségek teljesí­tése stb. terén saját munkatársai is kellő ismeretekre tettek szert. A nemzetközi pályázat folya­matos bonyolítása - különös tekintettel a felügyeleti szerv által igényelt, általában angol nyelvű adatszolgáltatások, kimutatások, be- és elszámolások készítésére — ugyanakkor az ezzel megbí­zott kollégák munkaidejének jelentős részét lekötötte. Személyzeti téren másik fontos tanulsága volt a programnak, hogy az iratanyagok előkészí­tésének és utólagos ellenőrzésének munkaerőigénye minden előzetes kalkulációt messze meg­haladóan magas volt. Mint azt korábban részleteztük a résztvevők mintegy kétharmada levéltári dolgozó volt és csak egyharmaduk külső vállalkozó alkalmazottja vagy a diákszövetkezet tagja. A több mint húsz levéltári kolléga közül legtöbben az iratok előkészítésén dolgoztak: ebben a munkafázisban kellett a dossziékat szétbontani, laponként ellenőrizni, szükség szerint rendezni, paginálni, meghatározni a savtalanítás szempontjából kockázatos oldalak körét, végül hagyo­mányos adadapon és egy számítógépes adatbázisban is rögzíteni. Szintén a tervezettnél komo­lyabb megterhelést jelentett a savtalanított iratok utólagos ellenőrzése, az esetleges keveredések korrigálása, a nem savtalanított anyagok visszahelyezése, illetve a dossziék ismételt bekötése. Összességében elmondható, hogy hasonló volumenű feladatra a Történeti Levéltár a ké­sőbbiekben csak a jelenleginél jóval hosszabb megvalósítási idő mellett tudna vállalkozni. Több szempontból is visszaigazolódott a pályázat megvalósítása során az az eredeti koncepció, hogy a levéltári iratok savtalanítása csak átfogó állományvédelmi program keretében valósítható meg. Egyrészt az iratanyag állapota önmagában is szükségessé tette a tömeges savtalanítás mellett az iratok szükség szerinti szálas restaurálását, javítását, megerősítését, másrészt az így kezelt iratok utólagos használata is hatékonyabbá és az eredeti dokumentumokra nézve kíméletesebbé vált a digitalizált másolatok használatával. (Ez utóbbi természetesen csak fokozatosan érvényesíthető a levéltári munka minden területén.) Korántsem elhanyagolható szempont ezen a téren, hog} 7 a pályázat elbírálása során is jelentős szerepet játszott a program fenntarthatósága, valamint az ál­lományvédelmi hatásoknál közvetlenebbül érvényesülő társadalmi eredményei. 20 Az átitatott papíranyag a vizsgálatok tanulsága szerint a kezeléstől nem csak alaposan telítődik alkáli tartalékkal, de anyagában is megerősödik, nagyobb szakítószilárdságú lesz. 50

Next

/
Thumbnails
Contents