LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése. • 1936. [LK 1936. 68-78. p.]

Mindezeket a követelményeket szerencsésen elégítik ki pl. a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv oklevélszekrénykéi. Az 57 cm széles, 52 cm magas és 45 cm mély szekrények az állványzatból külön-külön kiemelhetők. Homloklapjukkal nyílnak, amely az alaplap élére erősített forgókon egy tartószerkezet segítségével csak a vízszintes síkig ereszthető le s így mindjárt dolgozó-polcnak is használható. Minden szekrény két-két egymás fölé helyezett kiemelhető fafíókot foglal magában s ezekben nyernek élükre állítva a borítékolt oklevelek elhelyezést. A felső fiók tartó-sínje a mellett szabályozható. A szekrények önsúlya 27 kg s így természetesen csak két kézre fogva vihetők. Minthogy azonban a szekrények egyetlen fogantyúja a homloklap felső élén van elhelyezve, a másik kéz csak alul az alaplapnál tarthatja a szekrényt. Köznapi használatban tehát az oklevelek fiókonként emelhetők ki s vihetők át a dolgozó helyiségekbe, míg veszély esetén maguk a tűzbiztos zárt szekrények emelhetők ki. Mind a fiókforma, mind a szekrények hordozó-szerkezete mindkét esetben már eleve kényszerít rá, hogy az oklevelek eredeti fekvési szintjét megtartsuk.1 Megfelelnek e követelményeknek az Országos Levéltár oklevél-ládái is újabb formájukban. A 42 cm hosszú, 31 cm széles és 25 cm magas bádog dobozok sínben mozgó fedőlappal zárulnak és első, valamint hátulsó lapjukon tartó-fogantyúval vannak ellátva s így két kézre fogva az eredeti fekvő-színt megtartásával kényelmesen hordozhatók. Míg azonban a bécsi Staatsarchiv oklevélszekrényeinél a fekvőszínt megtartása elkerülhetetlen kényszer, az Országos Levéltár oklevéldobozainál csak lehetőség, amelynek betartása feltételezi a kezelő személyzet iskolázottságát és megbízható fegyelmezettségét. A levéltári anyag zömét az ügyiratok alkotják. A darabonként való kezelésre itt csak annyiban van szükség, hogy az iratoknak lazán álló egyes lapjai, illetőleg az alapirathoz tartozó egyéb iratok egybe legyenek fogva. Ezt többnyíre elérhetjük az iratoknak, illetőleg az egyes íveknek a főívbe való fektetésével. Testesebb ügyiratoknál azonban tekintsünk el ettől s az ügyirat egységét vagy egy szalagkötéssel, vagy külön borítóívvel biztosítsuk. Akárcsak az okleveles anyagnál, az ügyiratoknál is szerezzünk 1 Winter, Gustaw: Das neue Gebeude des k. u. k. Haus-, Hof-Staatsarchivs zu Wien, Wien, 1903, 18—20. 1. és VIII—IX. tábla u.