LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Scholz Tamás: A mikrofilm mint biztonsági film a levéltárakban. • 1975. [LSZ 1975/1. 209-226. p.]

szalaggal is lezárnak, éppen a fény és a levegő "behatolásá­nak kizárására. Tehát a lehető legjobb tárolási mód elvileg adott, ha a filmet egy adott - a tárolásra kiválasztott -hőmérsékleten egyszer hagyjuk egyensúlyba jönni az őt körül­vevő levegővel, és utána a tároló dobozt hermetikusan lezár­juk, akkor a tároló helyiségbén elegendő az állandó hőmérsék­letet fenntartani, hogy a filmek a dobozokon belül állandó, klimatizált körülmények között legyenek. Erre viszonylag ol­csó lehetőséget nyújt a raktárklimatizálással szemben egy klímaszekrény, melyben az előállítás helyén lehet a filmet a kívánt hőmérsékleten és kívánt légnedvességen beállítani, és így, lezárt állapotban szállítani az azonos hőmérsékletre termosztált biztonsági filmtárba. Ha figyelembe vesszük, hogy egy alumínium filmdoboz légterének 96-97 %-át a film tölti ki, és az űrtartalom levegőjének súlyához képest 3-4.000-sze­res a film súlya, akkor még egyértelműbben látszik ennek a módszernek előnye a klimatizált filmraktárhoz képest . Ahhoz azonban, hogy megállapíthassuk a legkedvezőbb fel­tételeket, ismerni kell, hogy a film nedvességtartalma hogy változik a levegő relatív nedvességtartalmával, vagyis ki kell mérni a tárolni kívánt film adszorpciós izotermáit. A filmszakmában közismert az a tény, hogy a filmemulziót annak gyártása során kb. 15% nedvességtartalmúra állítják be, mert a gyakorlati tapasztalatok szerint ilyen nedvességtar­talom mellett lehet a nyersfilmmel a legjobban dolgozni. Azon­ban lényegesen kevesebb tapasztalat áll rendelkezésünkre ar­ra nézve, hogy egy film hosszú időre történő megőrzésekor mi­lyen nedvességtartalom szükséges, és milyen fizikai paraméte­rek jellemzik egy film jó állapotát. Nyilván sokkal fontosabb a film emulziójában rögzített felvétel biztosítása, mint a film egészének jó állapota, de a mi esetünkben - biztonsági filmről lévén szó - mindkét oldallal számolni kell, vagyis a film egészét jó állapotban megőriznünk. Az Országos Levéltár biztonsági filmjeit jelenleg COPEX-pan negatív filmen állít­juk elő. Ezért természetesen ezen a filmen kellett kimérni a vízgőz adszorpciós izotermáit. -A mérést egy légtermosztátba elhelyezett porüveg soro­zatban végeztem, a papíradszorpciós méréseknél már ismerte­tett módon. (Levéltári Szemle 1971. 1-3.sz.) Az üvegekben olyan kénsavoldatokat helyeztünk el, hogy azok a zárt üveg légterét az adott hőmérsékleten^10, 30, 50, 70, 90 és 100% relatív nedvességtartalomra állítsák be, olyan körülmények között, hogy a bennük elhelyezett film által felvett nedves­ség abszolút mértéke ne változtathassa meg a légtér nedvesség­tartalmát . A méréseket úgy hajtottuk vég_re, hogy előzetesen a filmet két órán keresztül 70 ö C-on szárítottuk, majd analiti­kai mérlegen megmérve súlyát, elhelyeztük az állandó relatív nedvességtartalmú térbe. Itt a választott hőmérsékleten 6 óráig tartottuk, majd csappal zárható mérőedénybe helyezve visszamértük a megnövekedett súlyt, és ebből számoltuk az egyensúlyi nedvességtartalmat a száraz film súlyának százalé­kában. Mivel felmerült annak lehetősége, hogy a hat órás idő alatt nem áll be egyensúly a film és a körülötte lévő levegő között, megismételtük a méréseket 24 órás időtartamra. Azonban

Next

/
Thumbnails
Contents