LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE
Állományvédelem - Az anyagvédelem legégetőbb kérdései az általános levéltárakban, különös tekintettel a tanácsi levéltárakra. (1974.05.07-1974.05.09-i nyíregyházi igazgatói értekezlet 3. napirendi pont) • 1974.04.18 [51629/1974 X. LIG = MOL XIX-I-7-o-levéltárigazgatói értekezletek]
lünk, hogy ma már mi minden hordoz levéltári értelemben vett-iratot, akkor látható, hogy nem kevés anyagról van szó. Véleményem szerint ebben a kérdésben döntő, hogy a levéltártudomány milyen gyorsan reagál a felvetődő problémákra, és .milyen hatásosan képes következtetéseit érvényre juttatni. Miről van szó? Arról, hogy milyen gyorsan tudjuk érzékelni, hogy egy újfajta hordozóanyagból mikor lesz levéltári anyag, és hogy milyen gyorsan tudjuk elérni ennek az anyagnak szabványosítását annak érdekében, hogy a megfelelő minőséget biztosítani tudjuk. Ennek alapfeltétele, hogy állandóan meghatározzuk, mely anyagok kerülhetnek levéltárba, és milyen követelményeket kell velük szemben állítanunk. Vegyünk egy példát: mondjuk, hogy az országban létrejövő iratmennyiség 5 í>a levéltári anyag. Akkor meg kell vizsgálni, hogy ez az 5 ?S milyen hordozóanyagon van, és milyenen lesz majd mondjuk 10 év múlva. Amennyiben ugy látjuk, hogy bizonyos anyagok állandóan megmaradnak, akkor célszerű ezeket az anyagokat szabványosítani. Ilyen lehet pl. a papir, a film, bizonyos festékanyagok stb. Tehát szükség lenne arra, hogy meghatározva azokat az iratfajtákat, melyek mindig papiron készülnek majd el, ezek számára egy archivképes pa pirt Írjunk elő. Ugyanez vonatkozik az Írószerekre is. Nem egy ilyen példát ismerünk már a nemzetközi gyakorlatban. Én csak kettőt említek: már a század elején szabványosították Svédországban az archivképes papirt, és Indiában is vannak ilyen kötelező szabványok. Tudomásom szerint nem egy szocialista ország is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Magát a hordozóanyag meghatározását és előállítását, azt hiszem, leggazdaságosabban a KGST lehetőségek figyelembevételével lehetne elérni. De kínálkozik más lehetőség is: nevezetesen azoknak az "u,j" hordozóanyagoknak széleskörű.alkalmazása. melyek ma már bizonyítottan archivképesek, és ugyanakkor gyors előállítási lehetőségeket, és ami talán ennél is fontosabb, gyors információt tesznek lehetővé, mert automatizált kezelésük ma már mogoldott. Csak a már legjobban ismertet említeném: a mikrofilmet, NDK-ban pl. a mikrofilmet mint iratanyagot már törvénybe iktatták. Nyilván ez azt jelenti, hogy a levéltár-kötelezett anyag egy jelentős része mikrofilmen kerülhet a levéltárakba, és csak egy kis része kell, hogy papiron kerüljön oda. Ennek határozott előnyei vannak, de bizonyos hátrányai, vagy inkább mondjuk ugy nenezsógei is.
