LEVÉLTÁRI ANYAG ŐRZÉSE

Állományvédelem - Az anyagvédelem legégetőbb kérdései az általános levéltárakban, különös tekintettel a tanácsi levéltárakra. (1974.05.07-1974.05.09-i nyíregyházi igazgatói értekezlet 3. napirendi pont) • 1974.04.18 [51629/1974 X. LIG = MOL XIX-I-7-o-levéltárigazgatói értekezletek]

vehető figyelembe. Ha több megye több ilyen jellegű épületet rendelne meg egy kivitelezőnél, akkor ez is költség-csökkenést eredményezhet. Természetesen tanácsos lenne az ilyen épületeket is központi típustervként kialakítani, és kihasználni a tipusópületek minden előnyét. Az iratanyag biológiai fertőzöttségéért nem egyszer annak levéltáron kívüli "élete" felelős. De a modern anyaggal kapcsolatban annak hosazu időre történő megőrzését is jelentős mértékben befolyásolja a létrehozó szervnél történő tárolás mikéntje. Ezért egyre nagyobb figyelmet kellene szentelnünk a vállalati irattáraknak is. Sajnos ma sem rendelkezünk olyan normatívakkal, melyek előírnak, milyen épületekben kell irattárakat építeni, azok mekkorák legyenek, és milyen minimális műszaki követelményeknek kell eleget tenniük. Ilyen norma tívák kidolgozására véleményem

szerint mielőbb sort kellene keríteni, mert azt hiszem, mindnyájan tudnánk példákat sorolni, hogy hol nem építettek egyáltalában irattárakat, ahol kellett volna, illetve, hogy hány helyen tárolják alkalmatlan helyiségben az iratanyagot. Azonban a kidolgozott és az Építésügyi Minisztérium által kötelezően elrendelt normatívák csak irányelvek lehetnek, melyeket mindig a konkrét épületben kell megvalósítani. Tehát a normatívák kidolgoztatásának csak akkor van értelme, ha van,aki azokat hatósági jogkör gyanánt ellenőrizze ia. Erre az ellenőrzésre véleményem szerint szükség van, aaeddig nem jelentkezik egy építész, vagy épületgépész szakember, aki tömeges méretben az egész ország területén elláthatná e feladatot. Tehát eleinte a LIG keretei között javasolnám ennek a jogkörnek gyakorlását, ós csak akkor kellene megyei jogkörbe átadni, ha ez tul nagy munkát jelentene központi kezelésben. Ugyanakkor azonban törekedni kellene arra is, hogy a megyei levéltárak azon munkatársai, kik az irattárakat ellenőrzik, olyan minimális műszaki továbbképzést kapjanak, hogy legalább felismerjék a legsúlyosabb hibákat, és azok megváltoztatását előirhassák. Az e téren meglevő szomorú tapasztalataim csak megerősítenek abban, hogy minél előbb kezdünk hozzá önnek a kérdésnek megoldásához, annál inkább van reményünk arra, hogy a mai kor iratanyagát is épségben őrizhessük meg. Ha arra gondolok, hogy a MÜVMIN irattárából az UUKL-ban szállított iratanyag jelentős része erősen fertőzött volt, akkor igazán nem kell messzire mennünk rossz példáért ebben a kérdésben. E téren igen komoly feladatok hárulnak a levéltárakra. Ha szabad őszintén megmondanom, mégis az a tapasztalatom, hogy ilyen