IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Noszkó-Horváth Mihály: A gettóba kényszerítés és a deportálás a magyar kárpótlási jogszabályok tükrében. A vonatkozó kárpótlási iratok. VERITAS évkönyv 2019. 407-426.
A GETTÓBA KÉNYSZERÍTÉS ÉS A DEPORTÁLÁS A MAGYAR KÁRPÓTLÁSI JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN DEPORTÁLÁS IDEJE ALATT TÖRTÉNT ÉLETELVESZTÉS MIATTI SZEMÉLYI KÁRPÓTLÁSI ELJÁRÁSOK Az 1997. évi XXIX. törvény nem csupán a szabadságelvonásokhoz kapcsolódóan vezetett be új rendelkezéseket, hanem az élet elvesztése miatti jogcímeket is újraszabályozta. Életelvesztés esetén egyfelől újabb esetköröket vezetett be, amiért kárpótlást lehetett kapni, másfelöl a megítélhető kárpótlás összege is változott.20 A megítélhető kárpótlás sérelmet szenvedettekként maximálisan 30 000 forint lett az új szabályozás által.21 A három új életelvesztés miatti kárpótlási jogcím közül témánk szempontjából kiemelhető, hogy az egyik új esetkör a deportálás ideje alatt történt elhalálozás volt.22 A kárpótlásra jogosultak köre nem változott: a sérelmet elszenvedő gyermeke, özvegye, szülője, ezek hiányában - a kárpótlás összegének felére - testvére volt jogosult. Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyermekek és a szülők között csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kellett felosztani. Ezt a rendelkezést kellett alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér volt jogosult.23 Az e sérelemhez kapcsolható kérelmekre vonatkozó legfőbb statisztikai számok az alábbi táblázatba foglalhatóak össze:24 20 Az 1992. évi XXXII. törvény alapján eredetileg két jogcímen lehetettet kárpótlást kapni életelvesztés miatt: ha magyar bíróság törvény sértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy ha a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás, vagy a büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt. A megítélhető kárpótlás sérelmet szenvedettekként maximálisan 1 000 000 forint volt. Mivel az 1997-ben bevezetett szabályok szerint az életelvesztés miatt ezt követően csak 30 000 forint járt volna, a két összeg közötti különbség miatt nagy volt a társadalmi felháborodás. Az Alkotmánybíróságnak kellett állást foglalni a szabályozás alkotmányossága tekintetében, amely a 22/1996. (VI. 25.) határozatában kimondta, hogy „Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótolandók körét lényegesen - többszörösére, sőt nagyságrenddel - meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja, és újra elosztja, s ennek következtében ugyanazért a sérelemért járó kárpótlás nagysága lényegesen kevesebb lesz, mint az eredetileg megállapított kárpótlási összeg. Az arányosság fenntartása érdekében ilyen esetben akár az összes jogosulti körnek járó kárpótlás is megfelelően megváltoztatható. Az újraelosztásnak nincs hatása a korábbi rendelkezések szerint kifizetett kárpótlásokra.” 21 Az 1998: XC. törvény 58. § (1) bekezdése. 22 Az 1997. évi XXIX. törvény közlönyállapotának 1. §-a, jogszabály-módosítás következtében jelenleg a 1992. évi XXXII. törvény 2. §. 23 1992. évi XXXII. törvény 2. § (3), (4) és (5) bekezdései. 24 A kárpótlási hatóság által rendelkezésre bocsátott közérdekű adatok, 2019. 415
