IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Noszkó-Horváth Mihály: A gettóba kényszerítés és a deportálás a magyar kárpótlási jogszabályok tükrében. A vonatkozó kárpótlási iratok. VERITAS évkönyv 2019. 407-426.
NOSZKÓ-HORVÁTH MIHÁLY- létezik olyan eset, hogy a sérelmet szenvedett több típusú szabadságelvonást szenvedett el, így több jogcímen kapott kárpótlást, amelyeket egy határozatban bírált el a hatóság. Tehát például ha valaki deportált volt, és a háborút követően a kommunista diktatúra idején kitelepítették, a két szabadságkorlátozás idejét egy határozaton belül összeadták és így részesült kárpótlásban. Ezekben az esetekben viszont nem mondható meg, hogy önállóan deportálás miatt milyen összegű kárpótlást ítéltek meg, a jogcímek ugyanis nem bonthatóak szét aszerint, hogy határozaton belül melyik szabadságkorlátozásra mekkora kárpótlás jutott;- történelmi tény, hogy a vidéki zsidóság deportálását megelőzte a gettóba kényszerítésük, míg az akkori Budapesten gettóba kényszer ített lakosság deportálására nem került sor. Ebből az következne, hogy a fenti táblázatban szereplő, gettóba kényszerítés miatt kárpótlásban részesülő személyek számának jóval magasabbnak kellene lennie, mint a deportálás miatt kárpótoltak száma. A táblázatból kiolvasható, hogy ez fordítva történt, ennek okai a kárpótlási jogszabályokban, illetve azok végrehajtásában keresendők. Ha szigorúan az 1992. évi XXX11. törvény rendelkezéseit vesszük figyelembe, csak olyan szabadságkorlátozás miatt lehetett volna kárpótlást kapni, amely a 30 napot meghaladta, és ha ilyenből több is volt, ennek a feltételnek mindegyiknek külön-külön meg kellett felelni. Ez jelen esetben hátrányosan érintette volna a 30 napnál kevesebb ideig gettóba kényszerítetteket, akiket később deportáltak, mivel így előállhatott volna olyan helyzet, hogy a gettó miatt elutasításra került volna a kárpótlási kérelmük, és „csak” deportálás miatt kaphattak volna kárpótlást. Ez bizonyosan ellentétes lett volna a jogalkotó szándékával, így a kárpótlási hatóság által kialakított gyakorlat úgy oldotta fel ezt az ellentmondást, hogy a gettóban töltött időt hozzászámolták a deportálásban töltött időhöz és egy jogcímen, deportálás miatt részesült kárpótlásban az igénylő a teljes időtartam miatt. Ebből az okfejtésből az is következik, hogy akik önállóan „csupán” gettóba kényszerítés miatt részesültek kárpótlásban, többségük az akkori Budapesten gettóba, csillagos házba, védett házba kényszerítettek közül kerültek ki. 19- a nagyszámú elutasító döntés mögött több ok is meghúzódhatott, például nem a kárpótlásra jogosult nyújtotta be a kérelmet (legtöbbször gyermek vagy élettárs), vagy az ügyfelek nem tudták igazolni az elszenvedett sérelmet. 19 E gyakorlattal a szerző előbb mint hatósági ügyintéző, majd mint vezető többször találkozott az ügyintézések során. 414
