IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

Kresalek Gábor (szerk.): Közérdekű iratok, adatok és az állampolgár. Levéltári Nap BFL, 1996 (Budapest, 1997) - Erdmann Gyula: Ne tévesszünk utat! (Gondolatok az új levéltári törvény koncepciójáról)

Ne tévesszünk utati

1947-es törvény

elrendelte az Országos Levéltár alá rendelt állami-kerületi levéltárak felállítását: ide 30 év elteltével bármely önkormányzat is elhelyezhette iratait. A vármegyéket és törvényhatósági jogú városokat ugyanakkor kötelezte levéltár fenntartására.

Az 1947-es törvény 3 év múltán elseperte a diktatórikus fordulat. Az 1950:29. tvr. szinte minden levéltári anyagot az államosított levéltári hálózatba utalt - az általánosan érvényesülő centralizációs modell velejárójaként. Az önkormányzati levéltárak anyagát a tvr. a papíron létező államikerületi levéltárakba rendelte. E kerületi levéltárak azonban sohasem jöttek létre, a volt megyei, immár állami közlevéltárak pedig nem győzték az iratátvételeket raktárral. így aztán szükségmegoldásként már maga a tvr. előírta, hogy minden állami szerv 5 évente selejtezze át iratait, a megmaradó értékes iratokat pedig őrizze tovább, levéltári anyagként (Az említett selejtezések sora egyébként nagy pusztítást végzett a potenciális levéltári anyagban.) Az egyházi levéltárak nemzeti érdekű magánlevéltárakká lettek nyilvánítva, s felettük a LÓK, a centralizált állami levéltári hálózat irányító hatósága szoros felügyeletet gyakorolt. E mellett lehetőség volt bármely nem állami irattár anyagának védetté nyilvánítására is.

Miután a kerületi levéltárak létesítése gyorsan lekerült a napirendről, 1952-ben a volt törvényhatósági levéltárak összevonásával 22 egységből álló állami, területi levéltári hálózatot létesítettek 113 fős létszámmal és igen alacsony, mondhatni nyomor-költségvetéssel, ami aztán nem sokat változott a következő 2 évtizedben.

A levéltárak tűrhetetlenné vált, leromlott és pusztuló állapota láttán a levéltáros szakma kezdeményezte az újabb szabályozást. Az 1969:27. tvr. s az azt követő kormányrendelet - az iratkezelés történeti értékeket súlyosan veszélyeztető országos állapota láttán - az iratok szervenként kötelező irattári tervekben történeti értékűnek nyilvánított részét a keletkezés pillanatától levéltári értéknek deklarálta. A szervek iratkezelésének felügyelete, ellenőrzése a történeti érték védelme okán a levéltárak feladata lett. A tvr. 44