IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Karika Tímea: Családok és háborúk. A családtörténeti kutatás lehetőségei a hadigondozási iratokban. Turul, 93. (2020) 2:89–96.
90 valamint a népgondozó kirendeltségekkel működő járási székhelyeken.5 5 A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 91.000.IX-a/1922. N. M. M. számú rendelete a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló 1922. évi 2700. M. E. és 1922. évi 7200. M. E. számú kormányrendeletek végrehajtása tárgyában. 6 Az 1933. évi VII. tc-taz 1994. éviXLV. törvény 29. § (2) a) pontja helyezte hatályon kívül. 7 1939. évi II. te. a honvédelemről. 8 A hadigondozási járadék folyósításának feltétele volt, hogy igazolják, megélhetésük nincs biztosítva. Ha jövedelmük alapján nem is részesülhettek pénzellátásban, más a jogszabályok által biztosított kedvezményeket azért még igénybe vehettek. 9 A II. világháború idején az előző háborúhoz képest kiszélesedett a hadigondozottak köre, hiszen már nemcsak a katonai szolgálatot, hanem más „közérdekű szolgálatot”, így a munkaszolgálatot, a légoltalmi szolgálatot és a leventekötelezettséget teljesítők, valamint polgári személyek is a harcok áldozataivá lettek. Emiatt eleinte igyekeztek árnyalni a hadirokkantak és hadigondozottak megnevezését és ellátását, így 1939-ben bevezették a honvédelmi rokkant és a honvédelmi gondozott, 1943-ban pedig a háborús pol-10 A hivatásos katonák állományügyei a HM-hez tartoztak. Ezek a tisztek és altisztek katonai nyugdíjat és indokolt esetben sérülési pótdíjat kaptak elbocsátásukkor, tehát rájuk vonatkozó adat elvileg nem található a hadigondozási iratokban. Előfordulnak azonban hivatásos katonák iratai is a hadigondozási alapiratokban, főként akkor, ha elhagyták a hadsereget, pl. nyugállományba vonultak. 11 Hadimunkások voltak például az erődítési, útépítési munkásosztagokba, vasútbiztosító alakulatokba, mészáros századokba beosztott népfelkelők, vagy a hadsereg számára dolgozó üzemek munkáskeretei. 12 Elvétve előfordulnak olyan hadigondozási ügyek illetve iratok is a hadigondozási alapiratok között, amelyek nem a két világháború áldozataira vonatkoznak. Veszprém város polgármesterének hadigondozási alapiratai között például két olyan, a Tanácsköztársaság ideje alatt vöröskatonaként megsérült személy iratai is megtalálhatóak, akik igényüket - érthető okokból - csak 1945 után nyújtották be. De akad néhány olyan alapirat is, amely nem háborús idők alatt, kiképzés vagy szolgálat folyamán megsérült személyekre vonatkozik. 13 A hadigondozó bizottságokat az 1933. évi VII. te. hozta létre a hadigondozottak igényjogosultságának elbírálására minden járási székhelyen, törvényhatósági jogú és megyei városban, továbbá a főváros közigazgatási kerületeiben. Alapvető változásokat azonban a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló, 1933. évi VII. törvénycikk hozott a hadigondozásba, amely többek között leírta a hadigondozási eljárás rendjét, megszervezte a hadigondozó bizottságokat, felsorolta a közreműködő hatóságokat, szabályozta a hadigondozási ellátásokat és megnevezte a hadigondozottak nemeit. E törvény és a végrehajtására hozott 9300/1933. Ein. Hg. H. M. számú utasítás szolgált alapul a következő évtizedek során a hadigondozásban követett eljárásoknál.6 A II. világháború idején a polgári személyek hadiszolgálatba vonása (leventeként, légoltalmi szolgálatosként vagy honvédelmi munkaszolgálatosként),7 a légierők hadműveleti területeken kívül végzett pusztításai, majd az ország területére is kiterjedt harci események következményeként a hadviselés új típusú áldozatai jelentek meg hazánkban: a honvédelmi, majd a háborús polgári gondozottak és rokkantak. A hadigondozottak köre és a hadigondozási eljárás menete Ha valamely személy háborús események következtében harctéren vagy a hátországban megrokkant, megsebesült, megsérült vagy megbetegedett, és állapota miatt keresőés munkaképessége meghatározott mértékben csökkent, akkor kérelmezhette hadirokkanttá nyilvánítását. Ezekben az esetekben az iratokban magára a hadirokkant személyére folytatható kutatás. A háborús események miatt elesettek, elhunytak vagy eltűntek esetében az özvegy, az árvák vagy a szülők és testvérek után kell kutatni, hiszen hadiözvegyként, hadiárvaként vagy hadigondozott családtagként ők folyamodhattak ellátásért az államhoz.8 A hadirokkant saját jogon kaphatott ellátást önmaga és gyermekei (megnevezésük: hadigyámolt) számára, a háború halálos áldozatai után pedig feleségük (hadiözvegy), gyermekei (hadiárva vagy félhadiár va), valamint ellátatlan, vagyis eltartó nélküli felmenő ágbeli rokonaik vagy szülő nélküli testvéreik (hadigondozott családtag) részesülhettek hadigondozási járadékban.9 Abban az esetben érdemes tehát kutatást folytatnunk a levéltárakban őrzött hadigondozási iratokban, ha valamely hajdani családtagunk az I. világháborúban katonaként10 vagy hadimunkásként11 megrokkant, eltűnt vagy életét vesztette, illetve a II. világháború idején katonaként, légoltalmi- vagy munkaszolgálatosként, leventeként vagy civilként megrokkant, eltűnt vagy életét vesztette harctéren, hátországban, illetve fogolytáborban.12 A hadigondozási eljárás 1922-től az igénymegállapító bizottságokhoz, majd 1933-tól a hadigondozó bizottságokhoz13 benyújtott kérelemre indult meg, amelyhez az igényjogosultságot bizonyító okiratokat kellett csatolni. Hadirokkantak esetében elsősorban a sebesülés, sérülés vagy betegség tényét és hadi eredetét kellett bizonyítani, valamint azt ismertetni, hogy a fogyatkozás mértéke milyen arányban csökkenti a munkaképességet - ennek megfelelően sorolták járadékosztályba a kérvényezőt. Igazolásául leginkább orvosi és honvédorvosi bizonyítványok, katonai iratok szolgáltak, polgári rokkantak esetében pedig tanúvallomási jegyzőkönyvek. Sok esetben csatoltak tanúvallomási jegyzőkönyvet rokkant katonák is, amelyekben nem egyszer igen részletesen írják le szolgálatuk történetét, sebesülésük körülményeit. Felülvizsgálataik során újabb orvosi iratok keletkeztek, magasabb járadékosztályba sorolás iránti kérelmükkor pedig rászorultságukkal kapcsolatos igazolásokat nyújtottak be. Hadiözvegyek, hadiárvák és hadigondozott családtagok ügyében mindenekelőtt az elhunyt vagy eltűnt hozzátartozó hadi eredetű halálát vagy eltűnését kellett igazolni. Erre főként halotti anyakönyvi kivonatok, katonai igazolások, illetve egyéb, például a Magyar Vöröskereszttől, esetleg katonatárstól származó haláleset-értesítések, vagy eltűnés esetén holttá nyilvánító végzések, a polgári áldozatok ügyeiben pedig gári rokkant és háborús polgári gondozott fogalmát, s ugyanekkor az eltűnt vagy hadifogságba esett személyek hozzátartozói esetében az „ideiglenes” megjelölést. A túlbonyolított elnevezéseket végül 1949-ben egységesítették, onnantól minden rokkant hadirokkant, s minden egyéb hadi-, honvédelmivagy háborús polgári gondozott elnevezése hadigondozott lett, ugyanakkor megszüntették az „ideiglenes” megjelölést is.
