IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Karika Tímea: Családok és háborúk. A családtörténeti kutatás lehetőségei a hadigondozási iratokban. Turul, 93. (2020) 2:89–96.
Karika Tímea Családok és háborúk A családtörténeti kutatás lehetőségei a hadigondozási iratokban* Families and wars. Possibilities of family history research in the military care documents The study explores the origins of the concept of military care, the organizations involved in this, the military care procedures and the source value of the related documents. Its specialty is that it is a mix of official and private records, from which we can find out the birth information of our ancestors, their j ob description, their address, their military service data, their graves, their health, family and financial situation. We can see them in photos we haven’t known before, we can touch their fingerprints, meaning we can connect with our ancestors in an extraordinary way that other types of documents rarely allow. A hadigondozás fogalma általában csak az aktualitás szintjén kerül be a köztudatba,1 s ez igaz a levéltárakban őrzött hadigondozási iratokra is, amelyek főként csak ügyviteli értékük kapcsán kerültek előtérbe. Történeti kutatások forrásaiként általában nem használatosak, holott családtörténeti, helytörténeti, hadtörténeti vagy akár orvostörténeti kutatások forrásaiként is hasznosnak bizonyulnak. 1 A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény és a végrehajtása tárgyában hozott 113/1994. (VIII.31.) Korm. sz. rendelet hatályba lépése emelte be újra a köztudatba a hadigondozás intézményét, s azóta változó intenzitású, de szinte folyamatos az igény a levéltárakban őrzött hadigondozási iratokból történő adatszolgáltatásra is. 2 1875. évi LI. törvénycikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról 3 1887. évi XX. törvénycikk a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról 4 A m. kir. minisztérium 1917. évi 900. M. E. számú rendelete a hadirokkantakat és családjukat, továbbá a hadiárvákat és a hadiözvegyeket gondozó szervezetről. A hadigondozottak köre és a hadigondozási eljárás menete A múlt század háborús időszakaiban sok magyar család veszítette el a családfenntartóját, vagy szenvedett a családfő maradandó háborús sérüléseket, amely munkaképtelenné tette. Az elesett vagy munkaképtelenné vált családfenntartók hiányzó jövedelmének pótlására, a magukra maradt családok megsegítésére vezette be a magyar állam a hadigondozás intézményét. A hadirokkant, hadiárva, hadiözvegy megjelölések a háború fogalmához szorosan kötődő, azzal egyidős meghatározások, a hadviselő állam róluk való szervezett gondoskodása azonban Magyarországon csak a 20. században valósult meg. Az I. világháború során elszenvedett óriási emberveszteség, számos betegen, megrokkanva hazatért katona teljes vagy részleges munkaképtelensége családok tömegeinek megélhetését tette nehézzé, olykor lehetetlenné - ez követelte ki a hadigondozási eljárás megszervezését, amely valójában csak 1933-ban, a háború befejezése után 15 évvel valósult meg. Az I. világháború ideje alatt a hadigondozás az elavult, 1875. évi LI. törvénycikk2 és az 1887. évi XX. törvénycikk3 alapján zajlott. E törvények értelmében a közös hadsereg, a haditengerészet és magyar királyi honvédség tisztjeinek, altisztjeinek és közkatonáinak rokkantellátása, valamint tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátása a honvédelmi minisztérium és a pénzügyminisztérium útján valósult meg. Az ügyek gördülékenyebb intézésre 1917-ben létrehozták az Országos Hadigondozó Hivatalt, amely 1919- ig működött, majd 1922-ben a nem hivatásos állományból származó hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyeinek felügyeletét és felsőfokú intézését a népjóléti és munkaügyi miniszter feladataihoz sorolták.4 A hadirokkantak és más hadigondozottak ügyeinek elbírálása és intézése tehát polgári úton folytatódott. Ezen eljárás keretében igénymegállapító bizottságokat hoztak létre a főváros kerületeiben, a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban, * A tanulmány a Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) Veszprém Megyei Levéltárában 2015. október 22-én, a „Családtörténeti kutatás az anyakönyveken túl” címmel megrendezett konferencián elhangzott előadás átdolgozott változata.
