IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Csendes László: (Disz)kontinuitások. Az adatvédelem és a múlt feltárásának konfliktusa a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanács munkájában
176 ■ Csendes László egy harmadik személy állítólagos, de vonatkozó feljegyzések vagy egyéb dokumentumok hiányában nem bizonyítható együttműködésére és hálózati személyi mivoltára vonatkoznak. Az anonimizálás gyakorlata azon alapul, hogy a Securitate tisztviselői által „forrásként” használt személyek neveit (akár volt fedőnevük, akár nem) meg kell védeni, és a nevet kizárólag akkor nem kell anonimizálni, ha az iratok tárgyát képező személy mellett maga a hálózati személy is szerepel az iratokban. Azonban az ezzel kapcsolatos ellenérvek igen súlyosak. A Securitate „forrásainak ” státusza védett, függetlenül attól, hogy milyen típusú iratban vagy dokumentumban szerepelnek, azonban a 24/2008. számú soron kívüli kormányrendelet 14. cikkének h) pontjával összhangban a Tanács jogi kötelessége, hogy „a jelen soron kívüli kormányrendelet rendelkezéseivel összhangban a Kollégium által akkreditált kutatók részére hozzáférhetővé teszi a Securitate tevékenységével, módszereivel, összetételével és struktúrájával kapcsolatos összes információt és dokumentumot.” Ennek értelmében az informátori hálózat létrehozása és a források különböző kategóriáinak létrehozása és használata mind a Securitate fő eszköztárának részét képezte, tehát a Tanács által kibocsátott dokumentumokban az ilyen jellegű információk törlése sérti a törvény szellemét és a jogszabályok szövegét is. A jelenlegi gyakorlat ellen felhozott másik érv az, hogy nem alkalmazható az a kitétel, miszerint „a hálózati személyek védelme érdekében jelenteni kell az adott iratok tárgyát képező személyeknek”, mivel a Securitate iratok jelentős részének a sajátos tipológia miatt nincs sem címe, sem tárgya. Akták és rendszerezés hiányában kivel szemben kell ezt az elvet érvényesíteni? A legtöbb irat a dokumentációs állományban található, illetve a nem operatív és levelezési állományokban, és az iratok nagy részét a Külső Információs Szolgáltatástól vettük át. Ezenfelül a Tanács weboldala szerint a legtöbb akkreditációs kérelem nem egyénekre vonatkozik, hanem olyan kérdésekre vagy problémákra, melyeket nem lehet megfelelően dokumentálni, ha a Securitate munkájával kapcsolatos bármilyen információ törlésre kerül. A 24/2008. számú soron kívüli kormányrendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében az intézmény köteles teljes dokumentációt és teljes körű információt szolgáltatni a Securitate tevékenységéről, módszereiről és szerkezetéről (ez a rendelkezés szinte szó szerint egyezik a fent idézett 14. cikk h) pontjával). A kormányrendelet a Securitate „forrásait ” nem sorolja azon információk közé, melyek esetlegesen sérthetik az érintett személyek becsületét és emberi méltóságát: a rendelet azt írja elő, hogy a kutatóknak kifejezetten (és az intézménynek
