IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Csendes László: (Disz)kontinuitások. Az adatvédelem és a múlt feltárásának konfliktusa a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanács munkájában
(Disz)kontinuitások -177 hallgatólagosan) kötelessége, hogy tiszteljék és védjék a megtekintett dokumentumokban szereplő személyek magánéletét”. Ebből az okból a források érzékeny információként történő minősítése és anonimizálás általi védelme nem csupán túlmutat a törvényen, hanem sérti annak szellemét és betűjét is. Hogy csak egy példát említsek e szabályok hibás megközelítésére, vegyük a Securitate által oktatási területen beszervezett fiatalkorúak eseteit: ezek többségében a hálózati személyként számon tartott tanulókkal kapcsolatos iratokhoz nem társult feljegyzés vagy jelentés, és nincs személyes aktájuk sem. Ha védelem alá helyeznénk a források identitását (miközben nincs az iratokban egy darab személyes feljegyzés sem!), akkor lehetetlenné válna a téma megfelelő dokumentálása.17 17 Lásd a Securitate iratainak közzétételéről és a személyes iratok hozzáférhetőségéről szóló 24/2008. számú soron kívüli kormányrendelet 30. cikkének 3. és 5. bekezdését. Konklúzió helyett A jelen cikk csupán betekintést óhajt nyújtani a Tanács által kezelt személyes adatvédelmi esetek és helyzetek bonyolult világába. A fentiek alapján egyetérthetünk abban, hogy az általános adatvédelmi rendelet nem szolgálhat sem erkölcsi érvként, sem pedig jogi alapként azok számára, akik azért „küzdenek”, hogy megakadályozzák a közelmúlt hű történelmi feltárását és a személyes adatok átlátható, elszámoltatható és igazságos módon történő feldolgozását. Nem szeretnék elhamarkodott következtetéseket levonni, azonban az általános adatvédelmi rendelet végrehajtásával kapcsolatos érzékeny problémák bemutatásával talán sikerült bizonyítanom, hogy negatív következményekkel járt, hogy a Securitate iratanyagát nem adták át 1989 után azonnal a Tanács részére. A több évtizednyi késedelem sok fejtörést okozott, hiszen a kommunista totalitárius rezsim által uralt traumatikus közelmúltról szóló információkat már számos módon manipulálták a román médiában. A jelenkori politikai viták vajon az információ szabadságára vonatkozó törvény (FOIA) törékenységéről vallanak? Talán igen, azonban ez már más kérdés: egy másik, féligazságokról és felemás intézkedésekről szóló történet.
