IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Csendes László: (Disz)kontinuitások. Az adatvédelem és a múlt feltárásának konfliktusa a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanács munkájában
(Disz)kontinuitások -175 A cikk végén Hodor leírta, hogyan tudta a listákat nyilvánosságra hozni az anonimizálás „fekete szalagjai” nélkül. Meglátása szerint a Tanács kutatási szolgáltatása „mindennemű jogi megalapozottság nélkül” bocsátotta ki az általa használt másolatokat. „Tettem ezt minden akkreditált kutatóért, aki évek óta küzd, de nem kap soha visszajelzést. így most végre megtudhatják, milyen jogaik vannak, hogy mennyi sérelmet szenvedtek el mások inkompetenciája miatt, és azt is, hogy (...) a Tanácson belül az egyik osztály közszemlére teszi a Securitate-t [sic], míg a másik elkendőzi.” Nem ez volt az első eset a posztkommunista időszakban, hogy a volt politikai rendőrséggel kapcsolatos névlista került nyilvánosságra, de Hodor kifejezetten határeset, mivel kettős minőségben publikált. Általában a Tanács munkatársai más jogi feladatokat látnak el, mint a kutatók, tehát először azt kell megvizsgálnunk, mit tehetnek közzé a Tanács munkatársai és mit nem? A vonatkozó jogszabály 30. cikkének (2) bekezdése szerint: Az iratoknak vagy iratmásolatoknak a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanács dolgozói által történő törvénytelen kibocsátása, illetve az iratokban szereplő információk törvénytelen kiszolgáltatása bűncselekménynek minősül és hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést vagy bírságot von maga után. Hosszas vizsgálatok után a Tanács fegyelmi bizottsága arra a következtetésre jutott, hogy a több mint 200 nevet tartalmazó lista kibocsátására és publikálására vonatkozó kérelem nem tudományos célt szolgált, azaz nem az akkreditált téma kutatására irányult, hanem arra, hogy Hodor nyilvánosságra hozzon egy fontos névlistát és ezzel vitát gerjesszen, amelyből ráadásul azt a téves következtetést vonta le a nyilvánosság, hogy a hatályos jogszabályok értelmében a több mint 200 említett személy mindegyike a Securitate hálózati személye volt. Az említett cikkben Hodor kutatói minőségben szólal meg, ettől azonban tény, hogy egyben a Tanács köztisztviselője is volt. Hodor tehát a hatályos jogszabályok értelmében ismerte az eljárást, amelynek során egy adott személyt hálózati személyként lehet azonosítani. „Hodor listája” rettenetes dilemma elé állított minket: hogyan anonimizáljuk a másolatokat? Mit véd az anonimizálás, és mely információk azok, amelyek „súlyosan károsíthatják” egy adott személy „hírnevét, becsületét és emberi méltóságát”? Az utóbbi kategóriába olyan információk is beletartoznak, melyek
