IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Csendes László: (Disz)kontinuitások. Az adatvédelem és a múlt feltárásának konfliktusa a Securitate Archívumát Vizsgáló Nemzeti Tanács munkájában
(Disz)kontinuitások ■ 167 és átláthatóság elve vált a legfőbb kritériummá. Az intézmény eleinte csak az iratok egy részét kapta meg, és csak 2006-ban vált igazi archívummá, amikor a román nemzetvédelem legfelsőbb tanácsa lehetővé tette a mintegy 24.000 folyóméter terjedelmű iratanyag átadását.3 3 Ekkoriban bizonyos nehézségekbe ütközött a személyes adatok feldolgozása, ugyanis volt olyan eset, hogy két különböző személy ugyanazt a nevet viselte és ugyanabban a faluban lakott, azonban egyikük a Securitate hálózati személye volt, a másik pedig nem. 4 Laure Neumayer: The Criminalization of Communism in the European Political Space after the Cold War [A kommunizmus kriminalizálása az európai politikai térben a hidegháború után]. New York: Routledge, 2019. 5 Csupán tizennégy uniós tagállam vállalta fel a 2011. október 14-én Prágában létrehozott platformot: Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Franciaország, Németország, Magyarország, Hollandia, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Svédország. Ez nagyon világosan jelzi az egység és egyetértés hiányát az emlékezet és különösen a közelmúlt kérdésének terén. 6 Gabriela B lebea-Nicolae: Les défis de l’identité. Étude sur la problématique de l’identité dans la période post-communiste en Roumanie [Az identitás kihívása. Tanulmány az identitás kérdéséről a posztkommunista Romániában]. Ethnologies, 25 (2003/1), 237-262. A tanulmány az identitás koherenciájának különleges eseteit vizsgálja, mint például a személyes identitás vallomás általi visszanyerését. A Cseh Köztársaság és Bulgária után Románia volt a harmadik olyan volt szatellitállam, amely átfogó jelentést készített „a diktatúra visszaéléseiről, gyilkosságairól és bűncselekményeiről”. A román parlament már három évvel azelőtt elítélte a totalitárius kommunista rezsimet az emberi jogok megsértéséért, hogy az Európai Unió4 és Románia csatlakozott volna az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjához, amelyet elfogadott továbbá az uniós tagállamok fele,5 valamint Albánia, Kanada, Izland, Moldova, Ukrajna, és az Egyesült Államok is. Számos fontos kérdést kell feltennünk, többek között azt is, hogy a volt politikai rendőrség iratainak feltárása milyen következményekkel jár a megfigyelt személyekre vagy éppenséggel a volt hálózati személyekre nézve?6 Tizennyolc év után még mindig fennáll az etikai kérdés: hogyan dolgozzuk fel ezeket az információkat és használjuk fel a személyes adatokat, amikor a román jogi szabályozás értelmében közvetlen hozzáférést kell biztosítani az iratokhoz, a Tanács viszont kizárólag a jogosult személyeknek készült másolatokat anonimizálhatja? Mennyiben releváns egy adott személy múltja, és mennyire hiteles egy olyan politikus, aki manapság „demokratikus nézeteket” vall, azonban 1989 előtt még a titkos rendőrséggel állt kapcsolatban? Ebben a kontextusban bizony nehéz választ adnia olyasvalakinek, aki demokratikus társadalomban élvén sohasem tapasztalta meg a kínvallatás vagy a megfélemlítés borzalmait.
