IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Cseh Gergő Bendegúz: Ügynöklista a mágnesszalagon? Számítógépes hálózati adatbázisok és adatvédelem a Történeti Levéltárban
Ügynöklista a mágnesszalagon? ■ 33 Ez a nyilvántartás - a korábbi várakozásokkal ellentétben - nem tekinthető tehát „teljes és hiteles ügynöklistának” több szempontból sem. Egyfelől nem tisztán ügynöklista, hiszen lakások adatai, meghiúsult beszervezésekre vonatkozó információk is szerepelnek benne, sőt, az együttműködést megtagadóké is. Teljesnek szintén nem nevezhető az adattár, hiszen sohasem az volt a rendszer célja, hogy minden valaha beszervezett személyt nyilvántartson. Csak azt vették fel az adatbázisba, aki a szervek működése szempontjából lényegesnek számított, és csakis addig tartották ott, amíg ez a helyzet fennállt. így eleve nem kerültek a rendszerbe, akik a számítógépesítés 1974-es megkezdése előtt már nem éltek vagy régóta kizárták őket a hálózatból, az ‘50-es évek aktív kollaboránsai így már javarészt hiányoznak a H-adattárbóL Számos bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy később is rendszeresen és néha nagy tömegben töröltek adatokat a rendszerből. A „teljesség” kérdéséhez érdemes megvizsgálni a korabeli statisztikai adatokat is: az adattár 1980-ban még 150 ezer, 1985-ben 125 ezer, 1988-ban pedig már csak 117 ezer tételt tartalmazott, folyamatosan és tömegesen töröltek tehát adatokat a rendszerből.19 Érdemes megemlíteni, hogy a mágnesszalagokon megőrzött H-adattárban az 1988-as adatállománynak éppen csak a fele, összesen 58 708 személy adatai találhatók meg! Hangsúlyozandó, hogy ez a szám még így is közel kétszerese a karton rendszerű nyilvántartásban megőrzött hálózati adatokénak, hiszen a Levéltár a mai napig hozzávetőleg 30 ezer „6-os” kartont vett át megőrzésre. 19 ÁBTL 1.11.1. 26-45/79/1989. A „teljesség” kérdéséhez hangsúlyozni kell még két tényt. Az egykori III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség részét képezte ugyan a hírszerzés is III/I. Csoportfőnökség néven, ez a szerv ugyanakkor saját, egyedi irattározási gyakorlatot folytatott, és hálózati személyeinek adatait sem az EGPR H-adattárában rögzítette. A hírszerzés saját személyi nyilvántartásait - melyben a központi operatív nyilvántartásnál folytatott gyakorlattól eltérően nem különültek el a „célszemélyek” és az együttműködők adatai - az ún. „I” adattárban rögzítették, ez azonban 1990-ben nem került a mágnesszalagokra, így máig nincs a Levéltár birtokában. A másik hangsúlyozandó tény, hogy bizonyos személyeket annyira fontosnak tekintettek, hogy kartonjukon „Kft” („különösen fontos, titkos”) jelzést alkalmaztak, és őket eleve nem vették fel a H-adattárba. De mit is tartalmaz ez a - fenti okok miatt - töredékes adatbázis? A mágnesszalagokon olvashatóvá tett szöveges állományból a következő adatsorok olvashatók ki egy-egy személyre vonatkozóan:
