IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Cseh Gergő Bendegúz - Köbel Szilvia (szerk.): A GDPR és a levéltárak - különös tekintettel a totalitárius rendszerek irataira, ÁBTL, Bp. 2021. - Cseh Gergő Bendegúz: Ügynöklista a mágnesszalagon? Számítógépes hálózati adatbázisok és adatvédelem a Történeti Levéltárban
Ügynöklista a mágnesszalagon? ■ 31 struktúra és technológia rohamos fejlődésével az adathordozók hamar elavulttá váltak, a használatukat biztosító hardveres és szoftveres környezet kicserélődésével pedig további alkalmazásuk lehetősége is megszűnt. Hangsúlyozandó, hogy itt a korabeli egységes adattárak némelyikének exportált adatállományairól beszélhetünk csupán, az eredeti, teljes EGPR minden bizonnyal mindörökre elveszett vagy „feloldódott” az új fejlesztésekben. Paradox módon azonban éppen az elavuló számítógépes háttér jelent egyfajta garanciát arra, hogy a mágnesszalagokon tárolt adatok az egykori hálózati nyilvántartások hiteles, 1990-es pillanatképét őrizték meg. Ez a „hitelesség” azonban sok tekintetben árnyalandó és magyarázatokra szorul mind jogi, mind levéltári tekintetben. Hosszú, több évtizedes, helyenként akár kalandosnak is nevezhető történet15 vezetett oda, hogy a 18 mágnesszalag tartalmát egy, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Történeti Levéltár és az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársaiból álló munkacsoport érdemben elkezdhette vizsgálni. A vizsgálatok tanulságait a munkacsoport terjedelmes jelentésben tette közzé 2017-ben, melynek ezúttal csak legfontosabb tanulságait kívánjuk összefoglalni. 15 Bikki: i. m. 50-58. Az egyik legfontosabb tanulság, hogy az egykori EGPR eredeti szoftverkörnyezetét nem sikerült rekonstruálni, az adathordozók csak ömlesztett szöveges állományokat tartalmaznak, melyeket csak többszöri konvertálás és dekódolás révén sikerült a mai számítógépes rendszerek számára értelmezhetővé és megjeleníthetővé tenni. Ez a tény egyúttal azt is jelentette, hogy nem állnak már rendelkezésre az ún. metaadatok, melyek az információk keletkezésének, esetleges módosításának körülményeire, idejére vagy a módosító személyére vonatkozóan útbaigazítást nyújthatnának. Mindez alapjaiban kérdőjelezi meg az adatsorok jogi, történeti hitelességét, és komoly kételyeket ébreszt azok kutatásban vagy az információs kárpótlásban való felhasználhatóságát illetően. Különösen fontos szempont a hitelesség és a megbízhatóság kérdése a hálózati adattár esetében, hiszen egy ilyen természetű adatszolgáltatásnak komoly jogi és erkölcsi konzekvenciái lehetnek. Közvetett bizonyítékok ugyanakkor rendelkezésre állnak annak alátámasztására, hogy a mágnesszalagokon tárolt adatok valóban akkor és ott keletkeztek, amit kezdetektől feltételeztünk róluk. Ilyen közvetett bizonyíték például, hogy a meglévő és hitelesnek tekintett papíralapú nyilvántartások olyan sok egyezést mutatnak a gépi adatsorokkal, hogy szinte bizonyosan azok számítógépre vitele útján keletkezhettek. Olyan adatok tízezreit tartalmazzák a szalagok, melyeknek
