IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
nek írója (ez a kézirat ma a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában található meg). Nyitraivánkáról származtak még Nyulassy Lajos festő (1803-1892), Dombay Hugó (1846-1931), a Felvidéki írók Klubjának elnöke, Dombay Eduárd (1853-?) amatőr költő és végül Tóth Vilmos, magyar királyi belügyminiszter 1871 és 1873 között. A székelyi Tóth család Nyitraivánkára valamikor a 18. század elején érkezett. Az akkori magyarországi körülményekhez képest fiatal köznemesi család volt, amely a nemesi rangot 1634. december 30-án nyerte el Tóth Györgynek, a Vas megyében található Körmend várkatonájának köszönhetően. A fia, Péter (1634-1665), egyetlen utódjaként Sárosszék községben telepedett le, valamint lehetséges, hogy az egész család innen származott. A „székelyi“ predikátus szerint a család székely származású is lehetett. Ügy tűnik, hogy a 17. század folyamán a család többi utódja is sorra választotta a katonai pályafutást. Tóth Péter fia, János katonaként Nyitrára is elkerült, ahol 1683 és 1687 között a nyitrai vár kapitányaként szolgált és a szolgálat után itt is telepedett le. Házasság útján kisebb birtokokhoz jutott a Nyitra melletti Felsőköröskény községben (ma Horné Krskany, Nyitra városrésze), ahol végül 1712-ben elhunyt. Fia, Tóth István (1701-1784) a családból elsőként telepedett le Nyitraivánkán. A községbe 1729-ben egészen prózai ok hozta - Vitéz Borbálával, az egyik (már említett) régebbi nyitraivánkai köznemes család sarjával való házassága. Borbála Vitéz János és Tarkó Erzsébet lánya volt. A most már Nyitraivánkán élő Tóth család vonala István egyetlen fiával, Tóth Péterrel folytatódott (Nyitraivánka, 1729. július 1.-Nyitraivánka, 1794. április 28.). Péter fiútestvérei, Adalbert és György ikrek még 20 és 21 éves korukban elhunytak. Itt szeretném megemlíteni, hogy a család genealógiáját már kidolgozta Reiszig Ede történész 1899-ben, a „Családtörténeti értesítő“ című folyóiratban, (Nagy Iván: Családtörténeti értesítő. 1. 1899. 200-201. o. - szerk.) valamint később Szluha Márton, ismert magyar családfakutató is (Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai II. Budapest, 2005 - szerk.). Pont ő volt viszont az, aki a családtörténetet számos pontatlansággal dolgozta ki, továbbá a családfába belekeverte a már említett Tóth-Kottya család tagjait is, amely a 17. századtól élt Nyitraivánkán és főként csak a Tóth vezetéknevet haszálta. Ez kétségkívül fő oka volt a mindkét család genealógiájában jelentkező pontatlanságoknak és keveredéseknek. Tóth Péter úgymond az átlag nyitraivánkai köznemesek közé tartozott, elsősorban az általa örökölt birtokokon való gazdálkodással foglalkozott és nem tevékenykedett semmiféle hivatalos poszton. Presztízsének Tóth-Kottya Magdolnával (Nyitraivánka, 1734 - Nyitraivánka, 1806), Tóth avagy Kottya István és Ernyei Borbála lányával való házassága segített. Magdolna nemcsak a Tóth-Kottya család utolsó nyitraivánkai sarja volt, de sok befolyásos nagybátyja is volt - (a már említett) Tóth-Kottya András (1699-1762), nyitrai kanonok és a helyi piarista szeminárium rektora, valamint Tóth-Kottya László (1709-1773), pozsonyi és esztergomi kanonok. Ezeknek a rokoni kapcso17
