IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
lett elnevezve). A család nyitraivánkai ága elszegényedve élt itt a 19. századig. A 16. század folyamán a községben élő nemes családok közül érdemes megemlíteni még a Kelecsényi, nyitraivánkai Farkas, Bosnyák, Babos, Patvaróczi családokat, a 17. századból pedig a Litassy, Lipthay, Pethő, Vízkelety, Penthe, Tarkó, Dubnicay, Lapos, másképp Kereskényi családokat. A 17. század végétől a török háborúk után még további köznemesi családok telepedtek le Nyitraivánkán, mint például a Matulay, Bekényi, Szenczy, Bereczk és Kottya alias Tóth családok. Ezek közül viszont a 19. század végéig csak a Bereczk és a Kottya-Tóth családok maradtak fenn. A nemesek száma a községben a 18. században állandósult, főként rokoni kapcsolatok létrejöttével, de ugyanígy tulajdonrészek női ágon való öröklődésével (az Ilmeri, Kelecsényi, Litassy családok örökösei, stb.). Ilyenek voltak például az Akács (baromlaki), Kossovics, Nyulassy (dezséri), Keresztes (nimnicai és debréti), Palásthy (alsókereskényi), Rácz (udvardi), Ferenczy (nemespani), Dombay, Madurkay, Illés, Morvay (alsódraskóci), Finta (fintaházi) családok és végül a Tóth (székelyi) család, amelyről még szó lesz. A 19. században érkeztek a Markhot (vittenczi), Begovics, Babó (vágvecsei), Kardos, Huszár, Jaross, Hollósy, Csánky, Demes és más családok. Megállapíthatjuk, hogy Nyitraivánka a megye legnagyobb köznemesi lakossággal rendelkező községei közé tartozott. Egy 1809-es összeírás szerint Nyitraivánkán 39 felnőtt korú köznemes élt 28 családból. Ez a szám 1848-ig még enyhén növekedett is. A köznemesi családok többsége a kurialisták közé tartozott, akik pozíciója a kuriális székhely birtoklására támaszkodott. Más részük armalista volt (címeres nemes). A családok csak nagyon kis része tartozott a földbirtokosok soraiba. Ezek legnagyobb része kisbirtokos volt, 20-tól 50 holdig terjedő földbirtokkal - amelyeket köznemesi komposszeszorátusban egyesítettek a 19. század elején. A köznemesi családok egy része díszesebb kúriákat is építtetett magának - ilyen volt például az Akács család kúriája (amely valószínűleg a későbbi Tóth kúria helyén állt). Más nemesi kúriák ezzel szemben inkább gazdagabban díszített házakra hasonlítottak. A nemesség nagy koncentrációjának köszönhetően Nyitraivánka a fontosabb községek közé sorolódott, miközben az itteni nemesi közösség sok jelentős személyiséget adott a régiónak. Említésre méltó például több pap a 18. századból, mint például a megújult nyitraivánkai plébániát elsőként vezető Matulay László, Tóth-Kottya András (1699-1762), nyitrai kanonok és a nyitrai piarista szeminárium rektora, továbbá Tóth-Kottya László (1709-1773), pozsonyi és esztergomi kanonok, aki 1769-ben a helyi új templomot építtette, végül a székelyi Tóth családból származó testvérek, Tóth József és Ambróz. A helyi nemesek közül kikerült sok tudós is, mint például Kossovics Károly (1803-1841), aki ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyarországi börtönökben uralkodó körülmények javításának pártfogója és Charles Montesquieu fordítója volt. Továbbá említésre méltó még Kelecsényi József (1815-1883), helytörténész, néprajzkutató, a „Nyitra és környéke képes albuma4 című kötet kiadója és a nyitravidéki magyar népdalok gyűjteményé - 16
