IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.
ben katolikus község lett. 1737-ben megújult a helyi katolikus plébánia, valamint újjáépült a régi, késő-román stílusú Szent-Márton templom, amelyet viszont 1769 és 1771 között egy újabb, barokk stílusú templom váltott fel. Annak ellenére is, hogy a községben a 18. századtól már a szlovák etnikum dominált, a környező magyar ajkú községeknek, valamint a még mindig Nyitraivánkán élő nagyszámú köznemességnek köszönhetően a magyar nyelv használata továbbra is fennmaradt. Számos család bilingvális volt, ami különösképpen igaz az említett köznemességre, mint az itteni lakosság specifikus rétegére. Nyitraivánka lakosai főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A hagyományos paraszti lakosság mellett, ami viszont a községben nem volt nagy létszámú, a zsellérek és házatlan zsellérek voltak nagyobb számban képviselve. A lakosság ezen rétege a környező nemesi birtokokon végzett bérmunkát, főként a Hunyady grófok ürményi uradalmán (Ürmény ma Mojmírovce, szomszédos község), akik a 18. század elejétől a község legjelentősebb földbirtokosai közé kerültek. A 19. században Nyitraivánkán a kézművesség is elterjedt. 1869-ben már 20 különféle mesterség volt feljegyezve. A legtöbben kőművesek, lakatosok, kovácsok és molnárok voltak, mivel a község közelében a Nyitra folyón két vízimalom is létezett. A 18. század második felétől az itt élő nemesi rétegnek köszönhetően zsidók is kezdtek letelepedni, akik a 19. században már a lakosság 10%-át alkották. Nyitraivánka nem képezte csupán egy földbirtokos tulajdonát. 13. századi keletkezésének konkrét körülményei (a szomszédos Berencs község régi határából kivált Ivánkafalva nevű nemesi település) meghatározták fejlődését, mint egy hosszútávon is nagy számú nemesi családnak otthont adó községét. A helyi, illetve berencsi nemesség kihalása után a 14. századtól Nyitraivánka tulajdonosai az Ürmény községbeli Ilmeri (később Ürményi) család lett, amely legjelentősebb ágának utólag pont Nyitraivánka lett a székhelye (Ilmeri de Iwankafalva). Ezen ág legjelentősebb képviselője nyitraivánkai András volt, 1498 és 1508 között nyitrai alispán, aki a 15. század végén a községben nemesi rezidenciát építtetett - egy erődített kastélyt a Nyitra folyó egyik szigetén. A kastély, mint Nyitraivánka akkori legjelentősebb építménye az Ilmeri család kihalása után a 17. században az örököseik birtokába került, akik közé például a Litassy család is tartozott. Az építmény végül a 18. században statikai okoknál fogva lebontatott. Csupán a szomszédságában felépült malom maradt meg. Az Ilmeri család említett, a 16. század utolsó harmadában bekövetkező kihalása nagy hatással volt a helyi tulajdoni viszonyokra. A községbeli tulajdonaikat fokozatosan átvették örököseik, de a szinte folytonos zálogolási politikának köszönhetően más nemesi családok is, amelyek közül néhány le is telepedett a községben. A legjelentősebbek közé a 16. század első negyedétől a (később „nyitraivánkai“ predikátussal is rendelkező) Vitéz család tartozott, amelynek főleg az Abaúj vármegyében élő ága lett ismertté (Kassán a mai napig létező Vitéz-ház Vitéz György Abaúj vármegyei alispánról és királyi tanácsosról 15
