IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat

B. Stenge Csaba (szerk.): Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya, 2021. 86 o.

a lenyűgöző építményen zajló munkálatokat és kevéssel az intézmény megnyitása után nagy motivációval, ám nem kisebb óvatossággal kezdtem kutatni levéltári gazdagságát. Legvégül ez az épület lett a munkahelyem is, valamint életem elválaszthatatlan része. A kúria rekonstrukciójával és a levéltár felépítésével ráadásul megmentésre került Nyitraivánka egy jelentős kulturális emléke: a Markhot családnak az 1904-1905 évekből származó szecessziós kúriája, amelyet régebbi, 19. századi alapokra építettek. Az itt élő nemes családból sok jelentős személyiség került ki, például Markhot Imre (1813-1868) ügyvéd és megyei aljegyző, továbbá Markhot János Nepomuk

Márton

(1811-1888) ügyvéd, másodalispán (1848), végül nyitrai alispán, valamint fia, Markhot Gyula, nyitrai alispán (1897-1906), később főispán (1906-1908), aki a helyi temetőben van eltemetve. Édesanyja, Márton Szidónia Kossuth Lajos távoli rokona volt, felesége, az 1857-ben Nyitraivánkán elhunyt Grötschel

Emília

pedig Grötschel

Imre,

a budapesti Magyar Királyi Takarékpénztár elnökének lánya volt. A Markhot család legutolsó sarja, Markhot Ilona, akit Heidinek is hívtak, az abban az időben már rossz állapotban lévő kúria néhány utolsó karbantartott helyiségében élt 1975-ben bekövetkezett haláláig. Ezen család sorsa önálló tanulmányt érdemelne, és a család története viszonylag jól rekonstruálható a fennmaradt családi dokumentumokból létrejött és levéltárunkban őrzött fondnak köszönhetően, amely a kastély imént említett utolsó lakója, Markhot Ilona hagyatékát képezi.

A Nyitrai Állami Levéltáron zajló munkálatok 1997-ben értek véget és az épület még ugyanebben az évben átadásra is került.

A Nyitrai Állami Levéltár 1997-ben átadott épülete napjainkban (Nyitrai Állami Levéltár)

13