IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Czégé Petra Gabriella - Kis József - Szabó Dorottya: Genealógia hetedíziglen: családtörténet-kutatás középiskolásoknak és felnőtteknek (Magyar Nemzeti Levéltár, Bp. 2019.) - Üdvözlet a levéltárból
vántartás anyaga pedig elpusztulhatott. - A témához tartozó példafeladatok a 3. melléklet 5. a. és 5. b. pontjainál találhatóak. 6. Névváltoztatási kérelmek Ahogy a névváltoztatás ma is engedélyhez kötött folyamat, úgy a korábbi generációk számára sem volt ez másként: belügyminisztériumi engedély megszerzése kellett hozzá. A névváltoztatás szándékát indokolni kellett. A 19-20. században fellendülő - zömmel a névmagyarosításhoz köthető - névváltoztatási kérelmeket a kancellária46 és a Helytartótanács, majd a későbbieket a Belügyminisztérium levéltári anyagai47 is őrzik. Mivel a névváltoztatási ügyekben az eljáró kormányszerv minden esetben kikérte a területileg illetékes városi tanács vagy vármegye állásfoglalását, a vonatkozó ügyiratok a területileg illetékes levéltárakban is előfordulhatnak. A névváltoztatást a születési anyakönyvekbe is bevezették, ott is található tehát nyom arra, hogy melyik évben és (miről) mire változott a vezetéknév. 46 A névváltoztatási ügyek levéltári jelzete a Kancelláriai anyagban: MNL OL A 39, ritkábban MNL OL A 57 (Libri Regii) 47 A névváltoztatási ügyek levéltári jelzete a helytartótanácsi és belügyminisztériumi anyagban sok ügyosztályt érintettek. Erről bővebben Török Ádámnak Aktakalandon olvasható, Névcserék nyomában... című összefoglalója ad tájékoztatást. Link: www.aktakaland.wordpress.com/2014 /11/04/nevcserek-nyomaban-ki-kicsoda-valojaban/ (Letöltés dátuma: 2019.07.03.) 7. A címeres nemeslevél A jobbágysorban élők és a városlakó polgárok a 20. század elejéig országért vagy az uralkodóért tett kiemelkedő kulturális vagy gazdasági tevékenység, háborús időkben pedig fontos katonai részvétel, hősi cselekedet, kiemelkedő helytállás elismeréseként kaphattak az uralkodótól nemesi rangot és címert. Erdélyben az önálló A kép forrása: az MNL Országos Levéltárának Facebook oldala fejedelemség ideje alatt szintén adományoztak nemeslevelet (régies szóhasználattal: armálist), magyarországi mintára. Az alattvalóknak a 16. század elejétől „alázatos kérelem" formájában kellett kérniük a címeres nemeslevelet az uralkodótól, amelyhez szükséges volt valamelyik magas rangú egyházi vagy világi főméltóság támogató állásfoglalására. Erdélyben többször a földesúr, vagy katonák esetében a felettes segítette nemeslevélhez az arra érdemes személyeket. Ezek a kérelmek, az ún. címerkérő folyamodványok tartalmazzák - latinul, ritkábban németül - a kérelmező érdemeit és mindazon családtagok nevét, akikre a kért nemesség- és címeradomány vonatkozna, valamint a tervezett címer képét is. Amennyiben a nemesség iránti kérelem pozitív elbírálásban részesült, a folyamodó személy egy nemeslevéllel és a hozzá kapcsolt privilégiumokkal, előjogokkal lett gazdagabb, amint az azért járó összeget (taxát) a kancellária számára megfizette. 32
