IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Haraszti Viktor Megjegyzem, hogy a perbeli esetben is felmerült annak lehetősége, hogy a sportolók elleni per koncepciós per lett volna. Első közleményeiben maga Kiss László is utalt erre,55 míg mások ezt azonnal cáfolták.56 „A szocializmus bírói gyakorlata alapján kifejezetten enyhe büntetést kapott 1961-ben Kiss László a csoportos nemi erőszakért” - állítja Tóth Eszter Zsófia egy interjújában.57 55 Kiss úgy fogalmazott, hogy "1961-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben született meg az a döntés, amelyet utóbb ártó és lejárató szándékkal tettek közzé rólam" - Tagadja a nemi erőszak vádját - Kiss László koncepciós per áldozatának tartja magát, Blikk 2016. április 7. ; http://www.bhkk . hu/sport/egyeni/nem-eroszakolta-meg-a-lanyt-mondja-kiss-laszlo/ylybs90 (A letöltés dátuma: 2019. november 1.) 56 Kiss László nem lehetett koncepciós per áldozata, Blikk 2016. április 16. http://www.blikk.hu/sport/ magyar-foci/kiss-laszlo-nem-lehetett-koncepcios-per-aldozata/mp7143w (A letöltés dátuma: 2019. november 1.) 57 A szocializmusban még a nemi erőszak is más, VS Magazin, 2016. április 9., https://vs.hu/magazin/ osszes/a-szocializmusban-meg-a-nemi-eroszak-is-mas-0409#!sl (A letöltés dátuma: 2019. január 1.) „Tóth Eszter Zsófia szerint a korszak bírói gyakorlatát ismerve Kiss László kimondottan enyhe ítéletet kapott, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a szocializmusban a sportolóknak sok kiváltsága volt. Hiszen a gyári munkások számára is célnormákat kitűző korszak kiváló példaképei voltak az aranyérmeket halmozó sportolók, akiknek az eredményei a szocializmus működőképességéről tanúskodtak. A viszonylag enyhe büntetés másik oka lehet, hogy a szocialista bírói ítéletekben tetten érhető volt az áldozathibáztató szemlélet.” A hosszabb idézetet azért emeltem át, mivel ez is alátámasztja, hogy egy vagy több egykorú ítéletnek, bírósági eljárásnak lehet máig visszaható közérdekű adat jellege, hisz a Tóth Eszter Zsófia által említett esetekben épp a bírói gyakorlat elemzése alapján lehet a kijelentést alátámasztani, ill. cáfolni. Kiss László közszereplő mivolta is felvetődött a perben és különös tekintettel az ügyben hozott másik NAIH határozatra, érdemes is volna ezt a szálat is vizsgálni, de a BFL és a NAIH az Ltv. egy szakasza körüli jogértelmezési vitán túlmutatna. Az ítélet összefoglalta a Levéltár álláspontját is: a BFL „álláspontja szerint az alperes nem tárta fel a tényállást, megsértve ezzel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Két.) 50. § (1) bekezdésében foglaltakat, az ügy tárgyának valójában a két ítélet anonimizáltan rendelkezésre bocsátott változatának kellett volna lennie. Kifogásolta, hogy az alperes nem vizsgálta, hogy milyen folyamat során, milyen nyilatkozatok aláírásával ismerte meg a kutató a perbeli iratokat, nem kérte be az anonimizált irat levéltári példányát. Végezetül sérelmezte, hogy a bírság mértéke nem megfelelően került megállapításra, e körben olyan körülményt értékelt az alperes, amelyet nem is vizsgált (így pl. hogy a felperes csak általánosságban ismeri az alapvető adatvédelmi követelményeket), nem tárta fel, hogy rendelkezik adatvédelmi szabályzattal az Ltv. hatálya alá nem tartozó személyes adatok kezelése tekintetében, míg a levéltári 78 Levéltári Szemle 69. évf.
