IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Adatvédelem és nyilvánosság - ismét kutatás részeként kezelt személyes adatokat az Ltv. szabályozza. [...] Állítása szerint továbbá az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy egyetlen levéltár sem rendelkezik anonimizálási szabályzattal, ilyen jogszabályi előírás nem is létezik. Hangsúlyozta, hogy a bírság nincs arányban más adatkezelőkkel/adatfeldolgozókkal kapcsolatos bírságokkal, és az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a jogsértés nem volt szándékos, kellő gondossággal járt el, felhívta a kutató figyelmét a Kutatási Szabályzat és az Infotv. rendelkezéseire. Végezetül arra is hivatkozott, hogy az alperes nem volt figyelemmel arra, hogy maga is ellentmondásos állásfoglalásokat adott ki a büntetőítéletek közérdekű vagy személyes adat jellegéről.”58 58 Utóbbira v.ö.: NAIH-5926-2/2012/V, Büntetőeljárásban meghozott ítéletekre vonatkozó közérdekű adatigénylés teljesítése., idézet az állásfoglalásból: „Álláspontom szerint a büntetőügyekben meghozott bírósági ítélet és annak indokolása fö szabály szerint közérdekű adat.” A Bíróság meghozott ítéletét az alábbiak szerint indokolta: „A bíróság mindenekelőtt rögzíti, hogy a jelen perben abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felperes megszegte-e az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat. [...] Az alperes - általa nem vitatottan - a felperes által az első- és másodfokú ítéletekből rendelkezésre bocsátott összesen 13 anonimizált oldalt az eljárás során a felperestől nem kérte be, a konkrét esetben elvégzett anonimizálást nem vizsgálta. Arra vonatkozóan tehát a határozat nem tartalmaz tényállítást, hogy a rendelkezésre bocsátott anonimizált iratokból mely felismerhetetlenné nem tett védendő adat (pl. monogram , helyszín, név, lakóhely, foglalkozás stb.) vezetett a beavatkozó és az ítélet közötti egyértelmű kapcsolat megteremtéséhez, azaz az érintett kilétének azonosításához. Az alperes ugyanis a perbeli esetben a „Kérőlap adattartalma alapján" állapította azt meg, hogy az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felperesnek az anonimizált irat kiadását a konkrét kérelem vonatkozásában meg kellett volna tagadnia, míg nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy más kutató kérelme esetében az ítéletet lehetett volna úgy anonimizálni, hogy azon kérelem esetében már ne lehessen személyes adat jogellenes továbbításáról beszélni. ... A bíróság a fentiek előrebocsátását követően kiemeli, hogy az alperesi értelmezés szerint a felperes a kérelmek elbírálása során a kutató rendelkezésére álló információk ismeretében tudná eldönteni, hogy a konkrét irat (ítélet) és az érintett között létrehozható, helyreállítható-e a kapcsolat , vagy sem, azaz az anonimizált irat kiadható-e. Ilyen szubjektív tudattartalom vizsgálata azonban a kutatási kérelmek elbírálását, és magát az anonimizálást tenné lehetetlenné, annál is inkább, mert bármely anonimizálás ellenére mindig létezik olyan személy, aki rendelkezik kellő információval a kapcsolat helyreállításához (pl. mert részt vett a tárgyaláson stb.). A bíróság álláspontja szerint azonban a személyes adat fogalma nem függhet a tudattartalomtól, azaz -nem lehet különbséget tenni egy kutatási kérelem elbírálásakor a szerint, hogy a kutató milyen információval rendelkezik, adott esetben mit tüntet fel a kérőlapon. 2019/3. 79
