IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Adatvédelem és nyilvánosság - ismét vető állampolgári jogon szeretne kutatni a védelmi időn belül, úgy lehetősége van a lajstromkönyv oldalainak lemásolására, a nevek kitakarásával. így csak az ügyek megnevezése és a per száma lesz számára megismerhető. Azaz a BFL minden esetben, amikor az irat védelmi időn belül eső személyes (különleges) adatot tartalmaz, akkor az Ltv. már sokszor idézett 24. § rendelkezései szerint jár el. A Bíróság a felek érveit meghallgatta és 2017. június 8-ra tűzte ki a következő tárgyalási napot. A tárgynapon felek még egyszer ismertették álláspontjukat, majd a Bíróság meghozta ítéletét,54 melyben az alperes 2016. június 21. napján kelt, NAIH/ 2016/2504/27/H. számú határozatát hatályon kívül helyezte. 54 13.K.32.793/2016/15. számon, teljes szövegében itt elérhető: https://www.naih.hu/files/FKMB_13_ K_32_793_2016_15.pdf (A letöltés dátuma 2019. november 1.) Az ítélet indoklás részében a Bíróság mindkét fél eddig körülírt álláspontját ismertette. Megállapította, hogy „összességében az alperes [határozatában] azt állapította meg, hogy a felperes az Ltv. 13. § c) és d) pontja szerinti, bűnügyi személyes adatok kezelésével együtt járó feladatának teljesítése során megsértette az Infotv. 5. § (2) bekezdését, mivel nem alkalmazta megfelelően az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontját, ezért jogalap nélkül biztosított hozzáférést az 1962-es ítélethez (jogalap nélküli adattovábbítás).” Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat. Arra hivatkozott, hogy mivel az újságíró „eleve a Kiss László- és a Várszegi Lajos-ügy iratanyagát kérte ki, a Levéltárnak fel kellett volna ismernie, hogy az újságíró az anonimizálás mellett is összefüggésbe tudja hozni az ítéletet a kérőlapon megjelölt természetes személyekkel. így a kutató esetében egyáltalán nem lett volna alkalmazható az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontban foglalt kivétel. [...] Kiemelte, hogy a perbeli esetben a felperes által végzett anonimizálási eljárás, a személyes adatok egy részének kitakarása az érintettel való kapcsolatba hozatalt nem gátolta meg. A NAIH-5926-2/2012N számú állásfoglalásra hivatkozással rögzítette, hogy az valóban azt állapítja meg, hogy a büntetőügyekben meghozott bírósági ítélet és annak indokolása főszabály szerint közérdekű adat, ugyanakkor hozzáteszi, hogy az anonimizálási nem csak a névadatok tekintetében kell megvalósítani, hanem annak azt kell eredményeznie, hogy az érintetteket ne lehessen egyáltalán kapcsolatba hozni az adott döntéssel, márpedig az azonosítás nem csak a név, hanem számos egyéb körülmény (pl. bűncselekmény helyszíne, az elkövető monogramja stb.) alapján is megtörténhet. Arra is hivatkozott, hogy mindazon ítéletek közérdekű adatok, amelyek tartalmának megismerése »fontos a hatályos jogszabályok alkalmazása szempontjából« A perbeli ítélet azonban e tekintetben nem lehet közérdekű adat, mivel nem a most hatályos jogszabályok alapján hozták, így nincs jelentősége a bírói gyakorlat megismerésének.” 2019/3. 77
