IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Haraszti Viktor minden kutatni igyekvő állampolgár előtt, hogy amennyiben az ügyszámot adja meg, úgy kaphat anonimizált másolatot, konkrét név esetében nem. Innentől már nem a jogszabály betartása, hanem annak kijátszása az elsődleges cél. És nyugodt lehet-e a levéltáros? Vagy firtatni volna célszerű, honnan ismeri a kutató csupán az ügyszámot? Mikor sem nevet, sem az ügy tárgyát nem ismeri. A NAIH álláspontja szerint az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja feltételes módban fogalmaz, a „kutatható” szót használja. Azaz a kutatás mint lehetőség adott, de nem minden esetben teljesítendő. A tárgyalás fő vonala épp ez lett, azaz a kutatást a levéltárnak biztosítani kellett-e a jogszabályi feltételek megléte esetén avagy a levéltárnak bármely más, a jogszabályban nem szereplő tényező - így a kutató tudattartalma - figyelembe vétele alapján meg kellett volna tagadnia. A NAIH álláspontja szerint kutatásra már a lajstromkönyv sem adható ki, véleményük szerint ha a levéltár rendelkezésre bocsájtja a lajstromkönyvet, vagy ő maga írja rá az adatokat a kérőlapra, akkor nem valósítható meg az anonimizálás. A kutatás jelen esetben - de az esetek nagy részében - valamilyen adat /büntetőeljárás esetében a terhelt(ek) neve, a per tárgya, a sértett(ek) neve/ ismeretében és további adatok megismerésére irányul. A bírósági ügyek nyilvántartására használt lajstromkönyv alapnyilvántartás, mely az ügyszámok sorrendjében tartalmazza az ügyeket, azok megnevezése szerint. A lajstromkönyvben csak az ügyszám ismeretében lehet eligazodni. Az ügyszám a névmutatókból derül ki, ahol mindig a terheltek neve szerint tartják nyilván a pereket. Jelen esetben a per jelentős sajtónyilvánosságot kapott, az első fokú ítéletről tudósítottak a hazai, de még egyes külföldi sajtóorgánumok is. Ez nem egyedi eset és miután sajtótermékek korabeli lappéldányai a könyvtárakban, sőt a Népszava és a Népszabadság53 esetében már az interneten is hozzáférhetőek, így sok esetben a kutató már bizonyos konkrét adatok ismeretében érkezik. Ezek forrásaira természetszerűleg a levéltári kutatás során nem derül fény. Ha a kutató konkrét névvel és konkrét évszámmal érkezik és egy perre kíváncsi, akkor a levéltáros a nyilvántartások segítségével viszonylag hamar rendelkezésére tudja bocsátani a kért iratot. Ha pl. a sértett nevét ismeri (akár ő maga az), de nem ismeri a terheltek nevét vagy a per tárgyát, esetleg még a tárgyalás évét sem, akkor csupán az egykorú nyilvántartások alapján reménytelen a per megtalálása. A segédkönyv bűnügyi személyes adatot tartalmaz, ezért alapesetben a kutató nem kaphatja meg. Abban az esetben, ha egy kutató a nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekmények 1960-as évekbeli büntető peres eljárásaira kíváncsi (védelmi időn belül), úgy ez a lajstromkönyv alapján kigyűjthető. Két lehetőség áll a kutató előtt: amennyiben rendelkezik az Ltv.-ben a tudományos kutató részére előírt többletfeltételekkel, akkor a levéltár a rendelkezésére bocsátja a lajstromkönyvet. Másik eset, ha tudományos célú kutatást jelöl meg, de nem rendelkezik a többletfeltételekkel vagy alap53 https://adtplus.arcanum.hu/hu/ 76 Levéltári Szemle 69. évf.
