IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Adatvédelem és nyilvánosság - ismét Az Infotv. 5. § (1) bekezdésére akként rendelkezik, hogy személyes adat az érintett hozzájárulása vagy törvényi felhatalmazás alapján kezelhető. A perbeli esetben az Ltv. jelenti a törvényi felhatalmazást, azaz bizonyos korlátokkal a kutatási anyag a kutató rendelkezésre bocsátható, a korlát pedig az anonimizálás.50 50 Ltv. 24. § (2) „A védelmi idő lejárta előtt is kutatható az (1) bekezdésben meghatározott levéltári anyag, ha a) a kutatás - a kérelmező költségére - anonimizált másolattal is megvalósítható” 51 dr. Dudás Gábor 52 13.K.32.793/2016/11., 13.K.32.793/2016/11.; Jegyzőkönyv a megtartott tárgyalásról 4-5.1. A BFL vitatta a bírság mértékét is, mivel a NAIH az ügyben hozott másik határozatában nem szabott ki bírságot az újságíróval szemben, aki nyilvánosságra hozta a perbeli bűnügyi személyes adatokat. A BFL-re viszont 3.000.000 Ft bírságot szabott ki, miközben a levéltár jogszerűen eljárva anonimizálva bocsátotta rendelkezésre a hivatkozott iratokat. Az, hogy a kutató fejében - talán az egykor sajtónyilvánosságot kapott esemény ismeretében - a rendelkezésére álló információk alapján összeállt a teljes kép, nem jelenti azt, hogy a BFL jogszabálysértést követett volna el. A büntető p eres iratokkutathatóságának alapj a a névmutató és a laj stromkönyv, utóbbi a per perbeli elnevezését (ami büntető per esetében mindig személynév) illetőleg az ítéletszámokat tartalmazza, ez alapján kérik ki a kutatók az ítéleteket, az egykorú nyilvántartás ezen alapul. A kutatás a perbeli terheltek nevének ismerete nélkül más módon rendkívül nehézkesen valósítható meg. Végezetül az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja alapján hangsúlyozta, hogy a felperes köteles volt kiadni az anonimizált ítélet-kivonatot. A NAIH képviselője51 kiemelte, hogy a felek között alapvető jogértelmezési vita van. Hangsúlyozta, hogy az Ltv. alapján főszabály szerint nem kutatható a személyes adatokat tartalmazó irat. Kivételt fogalmaz meg az Ltv. abban az esetben, ha a levéltár azt anonimizálni tudja. Álláspontja szerint az anonimizálás nem levéltári szakmai és nem is igazságügyi szakértői kérdés. Miután a kérőlapon megjegyzésben szerepelt Kiss László és Várszegi Lajos neve, álláspontja szerint egyértelmű, hogy az anonimizálás a perbeli esetben nem volt elvégezhető. A tárgyaláson elhangzott egy fontos kérdés, mi szerint amennyiben a kutató az ítélet száma alapján kéri az ítéletet és a levéltár az Ltv. 24. § (2) a) bekezdésében foglaltak alapján anonimizálva a kutató rendelkezésre bocsátja, ez jogszerű lett volna-e? Az alperesi képviselője erre az felelte: „Ez egy hipotetikus kérdés, elméletileg kiadható lett volna.”52 A levéltári törvény megalkotásakor a jogalkotó a korábbi joggyakorlat helyett, mi szerint a levéltár egy kutatás engedélyezése során a kutatás tartalmára vonatkozó információk birtokában mérlegelési jogkörrel bír, megszüntette ill. igyekezett minimálisra csökkenteni. Az a felvetés, mi szerint a levéltárnak mérlegelni kell, ha egy kutató konkrét név ismeretében vagy egy ügyszám ismeretében kutat, egy már elfeledett gyakorlat újraélesztését eredményezné. Igen hamar nyilvánvalóvá válna 2019/3. 75
