IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Haraszti Viktor: Adatvédelem és nyilvánosság – ismét. A levéltári kutatás jogi szabályozásának szakítópróbája: a Kiss-ügy. Levéltári Szemle, 69. (2019) 3. 57-81.
Adatvédelem és nyilvánosság - ismét E sorok írója tisztában van azzal, hogy Mészáros László célja nem a korabeli joggyakorlat megismerése volt, de ez utólagos megállapítás, hisz csak a BFL-t éves szinten több ezer kutató keresi fel, kiknek szándékairól kevés ismerete van a levéltárnak. Egy adott személy joggal való visszaélése nem lehet meghatározó minden más kutatni kívánó állampolgár részére. Azaz a BFL a jövőben is - egyéb jogszabályi tiltás hiányában - az adat elv mentén kívánja kiadni a kutatni kikért iratokat. A NAIH határozat megállapítja a továbbiakban: „Emellett Mészáros László a Kérőlapon konkrét természetes személyeket (Kiss László, Várszegi Lajos) jelölt meg, amely körülmény alapján a Levéltárnak egyértelműen fel kellett volna ismernie azt, hogy bármilyen anonimizálás mellett is bocsátja az 1962-es ítéletet Mészáros László rendelkezésére, akkor is összefüggésbe tudja hozni a Kérőlapon általa megjelölt természetes személyekkel. Mészáros László ugyanis tisztában volt az elkövetők kilétével, ezért a Levéltár bármilyen anonimizálási intézkedés mellett továbbította volna az 1962-es ítéletet Mészáros László számára, esetében akkor is személyes adatok lettek volna az abban szereplő információk.” A bírósági iratok kutatása segédletek alapján történik. Ezek az egykorú segédletek a névmutatók és a lajstromkönyvek. A pereket egykoron és ma is a terheltek neve, több terhelt esetén a fő terhelt neve alapján tartották nyilván. Azaz ha egy egykorú per megtalálható a levéltári iratok közt akkor - ha nem selejtezték ki korábban - a terheltek neveinek ismeretében, ill. a per lajstromszámának ismeretében kereshető ki. Az egykorú segédletek nem tartalmazzák a sértettek neveit, így azok ismeretében a kutatás nehezen folytatható. A jelzett kutatás során Mészáros László neveket jelölt meg, ezek alapján a levéltár az egykorú nyilvántartások segítségével kikereste az adott ügyet, majd a kért oldalakat anonimizáltan a kutató rendelkezésére bocsátotta. Ugyanígy járt volna el akkor, ha Mészáros László az egykorú ügy főlajstromkönyvben rögzített nyilvántartási számát kéri ki. A Hatóság a „körülmények mérlegelésével” 3.000.000 Ft bírság kiszabását rendelte el: „A Hatóság a bírság kiszabása során figyelembe vette az eset összes körülményeit, így különösen az elkövetett jogsértés súlyát:- a Levéltár a jogellenes adatkezelést az 1962-es ítéletben szereplő különleges adatok továbbításával követte el,- a jogellenes adattovábbítás nyomán jogszerű állapotot már nem lehet helyreállítani, és a Hatóság csak jövőre nézve tudja elérni, hogy a jövőben az 1962-es ítélet továbbítása során alkalmazza az e határozatban kifejtett követelményeket, megadására irányuló felhívására - nem járult hozzá. A tv. az anonimizálás szabályai is rögzíti. Fő szabály szerint szereplő személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. 2019/3. 67
