IRATANYAG HASZNÁLATA - Kutatás, tájékoztatás, ügyfélszolgálat
Kutatási szabályok - Horváth J. András szerk.: A levéltári kutatószolgálat ma - kérdések, feladatok, tendenciák. Kerekasztal-beszélgetés. LSZ 58. (2008) 2.
Horváth: Miért? Reisz: Mivel mindenki megkapja. Horváth: Ja, a gyakorlat az egy más kérdés... Zalai: Senki mem ellenőrzi, s mindenki megkapja ezt a felmentvényt. Reisz: Most júniusban, az ominózus Nagy Imre-ügy kapcsán gyakorlatilag a levéltári törvény ezen részének anullálására tettek kísérletet. Az OSÁ-ban ugyanis kijelentették, hogy kivétel nélkül mindenki fog kapni támogatói nyilatkoztatot aki kér, akár tudományos kutató az illető, akár nem. Végülis másként zajlottak le az események, de itt azért az hiszem egy nagy hiba történt. Zalai: Mi a problémát úgy próbáljuk áthidalni, hogy bizonyos esetekben szinopszist kérünk a kutatótól. Azt kérjük, hogy írja le, mi az elképzelése a kutatási témáról. Mivel magánlevéltár vagyunk, ezt végülis megtehetjük, nem tudom, hogy közlevéltárak ilyet tehetnek-e. Horváth: Ha személyi adatok vannak, akkor kutatási tervet kell készíteni. Zalai: Nos, minden esetben visszakoztak, valószínűleg ez elijesztette őket, mert utána többet nem is találoztunk velük. Több ilyen eset is volt. Reisz: A közlevéltárak helyzete azért más. Mi nem tehetjük meg azt, hogy mondjuk megvizsgáljuk azt, hogy egy kép hol jelenik meg, milyen újságban, és tudomásul kell vennünk, hogy bizony egy dokumentum interpretációja sokféle lehet. Mi erre azt mondjuk, hogy nem tiltással, hanem például tudományos igényű magyarázatokkal kell küzdenünk az ilyen jelenségek ellen. Zalai: Úgy vélem, hogy mindannyiunknak az a célja, legalábbis mi ebből indulunk ki, hogy az iratokat a kutató elől ne elzárjuk, hanem odaadjunk mindent, amit lehet. Hiszen ez szakmai felelősség kérdése. Czenthe: A magam részéről talán azt fűzhetném mindehhez hozzá, hogy az evangélikus vagy lehet mondani a protestáns egyházaknál talán létezik egy bizonyos fajta nyitottságról tanúskodó hagyomány: iskolázás, könyvtárak - tehát nem az elzárás, hanem inkább a kinyitás gesztusa az érdekes. A nyilvános magánlevéltár jogi fogalom meglehetősen faramuci, egy kissé fából vaskarik. Hiszen, hogy hol végződik a köz, meg hol kezdődik a magán, hát ez egy nagyon izgalmas kérdés... De ha már úgy alakult a dolog, hogy az egyházi levéltárak abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy órájuk, hogy úgy mondjam, nem vonatkoznak ezek a szabályok, akkor ezt jó értelemben is ki lehet használni. Vagyis azt alkalmazni, ami alkalmazható az állami szabályozásból és azokat a sajátosságokat, ami részünkre vonatkozik. Horváth: Voltak vitás ügyek? Czenthe: Nem jellemzőek. Magam inkább a közelmúlt politikai szenzitivitását érzékelem. Magyarán szólva az egyházi közelmúltnak a rázós ügyeit. Nem is csak az ügynök-ügyekre gondolok, de a fegyelmi ügyekre is. Ilyen esetekben szoktunk kérni hozzájárulást a hozzátartozótól. Mi is igyekszünk tisztába jönni a kutatói szándékokkal, s elbeszélgetünk a kutatóval, mélyen a szemébe nézünk... Végülis, összességében, azt hiszem igyekszünk liberálisan eljárni. Horváth: Úgy vélem sok fontos, a kutatószolgálattal kapcsolatos kérdést értintettünk ezen a délutánon. Remélem lesz folytatása. Köszönöm mindenkinek a részvételt és a beszélgetést! (Szerkesztette Horváth J. András) 31
