LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA
Levéltári napok, konferenciák - Márfi Attila: A VII. Győri Levéltári Nap. • 2005. [LSZ 2005/2. 85-87. p.]
sát, a hordalékkúpok létrejöttét, a felszíni elöntések gyakoriságát, azaz a talaj és a belvizek megjelenését. Rátérve a többek közt a Tóköz falvainak gazdálkodására, az úrbéri kéziratos térképek igen gazdag adatait összegezve állapította meg, hogy földművelésre alkalmatlan volt az ártér területe. Csak a megélhetést tudták biztosítani, és valójában az állattenyésztést szolgáló legelők, kaszálók, rétek voltak a művelési területek. Ezért az állatkereskedelem mellett a szénakereskedés (minden portán volt szénapajta) volt az egyik megélhetési lehetőség. A folyószabályozással és annak mértékével növekedett a szántóföld területe, ami a gazdálkodás átszervezését és fejlődését jelentette. Végül a „nagy előadások" zárásaként Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltára igazgatója Vízi sportok Győrben a két világháború között c. előadására került sor, amely attól függetlenül, hogy közvetlenül nem kapcsolódott a korábbi témákhoz, izgalmas és érdekes területre kalauzolta a hallgatóságot. Az előadó korabeli filmrészletek bejátszásával adta meg az alaphangulatot, amelyekkel a csónakázó és hajózási egyletek seregszemléjéről és versenyeiről adott pillanatképeket, majd pedig a folyók közelségét kihasználó és élvező vízi egyletek és bázisaik (csónakház, versenypályák) létrejöttét és működését ismertette Győr város fejlődő egyesületi életének részeként. A korabeli sajtótudósítások érdekesebb közléseit idézve hangsúlyozta, hogy a vízi sportok fejlődése nemcsak a víz közelsége, a fokozódó társadalmi igények következménye volt, hanem szerepet játszottak ebben a korszak technikai vívmányai is. Az ezt követő szünet után került sor azokra a rövid korreferátumokra, amelyek az 50 évvel korább „nagy" dunai árvíz eddig kevéssé ismert részleteit is feldolgozták, árnyaltabban bemutatva a fél évszázaddal ezelőtt bekövetkezett természeti katasztrófa társadalmi és gazdasági hatását és következményeit. Elsőként Áldozó István, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára osztályvezetője. Az 1954, évi árvíz időjárási előzményei című előadását tartotta meg, Sütheő László, az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője felkért hozzászólásával egészítve ki e témakört. A Vízügyi Igazgatóságot képviselte Baross Károly műszaki igazgatóhelyettes is, aki Az 1954-es árvíz vízügyi szemszögből c. hozzászólásában az árvízvédelem különböző szakaszait (töltéskiépítés, szivattyúzás, mentesítés, kárfelmérés stb.) vázolta. A következő korreferátum, amelyet Hegedűs Zoltán, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára főlevéltárosa tartott meg, már közvetlenül az árvíz okozta károkról adott képet Az árvíz „alulnézetből — a helybeliek szemüvegén át címmel. Négy faluból származó források; visszaemlékezések, publikált nyilatkozatok és a tudósítások közléseire hagyatkozva idézte fel az árvíz pusztításait, a mentések és kitelepítésekvagyonvédelem és a befogadó falvak, az esetek zömében pozitív, önfeláldozó magatartását. Szorosan ehhez a témakörhöz kapcsolódva hangzott el Lukácsi Zoltán, a Győri Egyházmegyei Levéltár igazgatója A révfalui egyházközség és az 1954-es árvíz c. felszólalása is. Elsősorban Major István érseki tanácsos, Révfalu plébánosa feljegyzéseire hagyatkozva a pusztítást és a mentést szinte kronológiai sorrendben vázolhatta fel, jelezve, hogyan élte meg egy mikroközösség a katasztrófát. Ugyanilyen részletességgel ismertette az 1955-től dinamikusabban érzékelhető újjáépítés fontosabb, egyházi szem-86
