LEVÉLTÁRI ANYAG TUDOMÁNYOS, MŰVELŐDÉSI CÉLÚ FELHASZNÁLÁSA

Levéltári napok, konferenciák - Márfi Attila: A VII. Győri Levéltári Nap. • 2005. [LSZ 2005/2. 85-87. p.]

A VII. GYŐRI LEVÉLTÁRI NAP A 2004. október 21-én megtartott tudományos konferencia rendhagyó módon, szakítva az eddigi hagyományokkal, csak egyetlen témakörre koncentrálódott. Igaz a választott terület korántsem számít Győrben unikumnak, hiszen a „vizek városa" évszázadokon keresztül tanult meg együtt élni a területét átszelő folyamok áldásos és romboló hatásaival. Most ez utóbbit választották a szervezők (Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, Győri Egyházmegyei Levéltár és Győr Megyei Jogú Város Levéltára) az 1954. évi „nagy" dunai árvíz 50. évfordulójára emlékezve. A Xántus János Múzeum dísztermében megjelent hallgatóságot először dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök köszöntötte, külön megemlítve az 1954. évi árvíz során átélt személyes élményeit is. Ehhez a gondolatsorhoz csatlakozott Ivanics Ferenc, Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlésének alelnöke is a hősies védekezésre és a széleskörű összefogásra emlékezve. Végül dr. Schmidt Péter, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere a folyókkal, a vízzel való együttélés tradícióiról, majd a szükségszerű szabályozásról beszélt, sok sikert kívánva a tanácskozás eredményességéhez. A hivatalos köszöntők és megnyitóbeszédeket követően a Győri Levéltári Nap első szakaszára került sor. Ugyanis — a korábbi rendezvényekkel ellentétben — három, úgynevezett nagy előadást és a második részben hat, ezeket kiegészítő, rövid korreferátumot hallhattak az érdeklődők. Az első előadást Társadalmi konfliktusok a Duna öntözte Csilizköz falvaiban címmel Néma Sándor, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának igazgatója tartotta meg. Röviden felvázolta a ma Szlovákiához tartozó tájegység 16. századtól eredeztethető kialakulását és a 17. században kezdődő Duna-szabályozás fontosabb szakaszait, majd a Csilizköz hét falvának társadalmi és gazdasági helyzetének elemzésénél külön kitért a nemesi összeírások fontos adataira, mivel e régió lakott területei, bár szegény sorban éltek, de nemesi falvak voltak. A 19. századra megkétszereződött lakosság — igazodva a sajátos árterületi adottságokhoz — földműveléssel, halászattal és aranymosással foglalkozott, Buga Márton naplójának közléseit felhasználva. A Duna gyakori rombolásai azonban megváltoztatta az ártér művelési területeit, összemosva a szántóföldeket, gyümölcsösöket, szőlőskerteket és az erdőterületeket. Ez önmagában is komoly konfliktushoz vezetett, amelyet csak fokozott az úgynevezett vízi bíróság működése, illetve e testület „megkerülése" és az 1886. évi Duna-szabályozás, amely több falut is kedvezőtlenül érintett, mivel a hagyományos megélhetési formákon változtatni kellett. Ez végül is olyan szintű konfliktushoz vezetett, amely során olykor a szomszédos falvak is ellenségeskedésbe keveredtek egymással a források szerint. Hasonlóan árnyalt és összetett képet vázolt fel a következő előadó, Filep Antal, a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének egyetemi tanára, szorosan kapcsolódva témakörében az előtte felszólalóhoz. A térkép, mint történeti forrás — Vízjárta területek hasznosítása a Kisalföldön a 18-19. században c. előadásban elsősorban az úrbéri kéziratos térképek vizsgálata során felfedezhető földrajzi sajátosságokat ismertette az előadó a Rába és Rábca térségére, valamint a Hanság és a Tóköz falvaira vonatkoztatva. E sajátosságok közül kiemelte a Duna magas fekvését, az alpesi árvizek kedvezőtlen hatá-85